Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
XVIII. Rész. A városi tisztviselők és egyéb alkalmazottak hivatalos kiküldetési illetményei - XIX. Rész. Szeged szab. kir. város nyugdíj szabályrendelete
(4) A díjnok özvegye az (1) bekezdésben felsorolt eseteken kívül akkor sem tarthat igényt ellátásra: a) ha a díjnok nem volt magyar állampolgár, illetve ha az 1897: XXIV. te. 2. §- ában körülírt kedvezményekre igényt nem nyert (szolgálati kötelességének egy éven át nem felelt meg), b) ha a díjnok díjnoki alkalmazásából az érvényben álló törvények és szabályok értelmében büntetésből szabályszerűen elbocsáttatott, c) ha a díjnok díjnoki alkalmazásából — a szolgálatképtelenség esetét kivéve — bármely okból saját kérelmére bocsáttatott el. 387. § (1) Az özvegyi nyugdíjra igénnyel bíró özvegynek (férjétől különváltan élő nőnek, elvált nőnek) özvegyi nyugdíját a férj által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett nyugdíjba beszámítható javadalmazás alapul vétele mellett kell megállapítani. Az özvegyi nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló nyugdíjba beszámítható javadalmazás tekintetében a 15. §-ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. (2) A 15. § (3) bekezdés a) pontja alá tartozó és 65. életévüket betöltött özvegyek özvegyi nyugdíjat a 7000/1925. M.E. számú rendelethez mellékelt kimutatások szerint járó fizetések (nyugdíjba beszámítható javadalmazások) alapul vétele mellett kell megállapítani (6670/1927. M.E. 3. pont). (3) Abban az esetben, ha a férjnek a nyugdíja abból a körülményből kifolyólag, hogy ő a 65. életévét betöltötte, a 7000/1925.M.E. számú rendelethez mellékelt kimutatások szerint járó fizetések (nyugdíjba beszámítható javadalmazások) alapul vétele mellett megállapíttatott, az utána maradt özvegynek az özvegyi nyugdíját is ennek a fizetésnek (nyugdíjba beszámítható javadalmazásnak) az alapul vétele mellett kell megállapítani, tekintet nélkül arra, hogy az özvegy betöltötte-e már a 65-ik életévét vagy sem (6670/1927.M.E. 3. pont). (4) A 33. § (3) bekezdés 2. pontjában említett nő (elvált nő) ellátása szempontjából az előző két bekezdésben foglalt rendelkezések csak akkor nyerhetnek alkalmazást, ha az említett nő a 65-ik életévét már betöltötte. Abban az esetben tehát, ha az elhalt tisztviselő, vagy egyéb alkalmazott után az özvegyen kívül elvált nő is maradt hátra, az ilyen nő ellátást nem lehet az előző két bekezdésben foglalt rendelkezések szerint felemelni abból kifolyólag, hogy az özvegy már betöltötte a 65-ik életévét (6670/1927. M.E. 3. pont). (5) Az özvegynek járó egyéb ellátások (végkielégítések, özvegyi nyugdíj megváltások stb.) megállapításánál a fenti rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni (7000/1925.M.E. 100. és 101. pont, 9000/1927.M.E. 22. pont). (6) Az özvegyi nyugdíjat az előző bekezdések szerint alapul szolgáló nyugdíjba beszámítható javadalmazásnak 50%-ában, illetve ha a nyugalmazott állapotban elhalt férjnek a nyugdíjba a nyugdíjba beszámítható javadalmazás 50%-ánál kisebb százalékkal állapíttatott meg, ezzel a kisebb százalékkal kell megállapítani (1923: XXXII. te. 17. §, 5100/1924.M.E. II. 4. pont, 5300/1926. M.E. 6. pont). A nyugalmazott állapotban elhalt alkalmazott özvegyének özvegyi nyugdíját akkor is a nyugdíjba beszámítható javadalmazásnak 40-80%-ával kell megállapítani, ha a férjnek nyugdíja tekintettel arra, hogy a beszámítható szolgálati ideje 15 évnél keve255
