Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
XVIII. Rész. A városi tisztviselők és egyéb alkalmazottak hivatalos kiküldetési illetményei - XIX. Rész. Szeged szab. kir. város nyugdíj szabályrendelete
dennemü munkára, illetve keresetre mindenkorra képtelen (7000/1925. M.E. 115. pont). (7) A városi tisztviselő és egyéb alkalmazott 5 évi beszámítható tényleges szolgálat betöltése előtt a nyugdíjba beszámítható javadalmazásának egy évi összegével, öt évnél több, de tíz évnél kevesebb beszámítható szolgálat betöltése után pedig az említett javadalmazásnak két évi összegével megállapított végkielégítésre tarthat igényt az alábbi korlátozások figyelembevételével. (8) A végkielégítés összegét abban az esetben, ha a végkielégítendő tisztviselő és egyéb alkalmazott hatósági bizonyítvánnyal igazoltan semmiféle keresettel vagy jövedelemmel nem bír és amellett teljes munka- és keresetképtelenségét a m. kir. belügyminisztériumban működő felülvizsgáló bizottság megállapította, a tényleges szolgálatban utoljára élvezett fizetés (nyugdíjba beszámítható javadalmazás) teljes összegének alapul vétele mellett, minden más esetben a tényleges szolgálatban utoljára élvezett fizetés (nyugdíjba beszámítható javadalmazás) 60%-ának alapul vétele mellett kell megállapítani (5300/1926. M.E. 9. pont). (9) A végkielégítéseket az 1938. évi január hó 1 -ét követő időben bekövetkező esetekben a 7000/1937. M.E. sz. rendelet szerint a tényleges szolgálatban álló alkalmazottak részére járó csökkentett fizetés (nyugdíjba beszámítható javadalmazás, pótlék stb.) alapul vétele mellett kell megállapítani. (10) A végkielégítés nem történhetik büntetésből, és a 22. § (2) bekezdés a) és c) pontjaiban megkívánt feltételek valamelyikének bekövetkezése esetén az alkalmazottnak kérelmére is el kell rendelni. A 63. § határozmányai a végkielégítés megállapításánál is megfelelő alkalmazást nyernek. 384. § (1) A törvényhatósági szolgálatban alkalmazott nőket a saját személyükre vonatkozó ellátási igényeik szempontjából úgy a jogok, mint a kötelességek tekintetében a férfi alkalmazottakkal egyenlőknek kell tekinteni. (2) A nő alkalmazott a saját alkalmaztatása után őt megillető végkielégítésre abban az esetben is igényt tarthat, ha férje még életben van, vagy ha férje után ellátást élvez, a saját alkalmaztatása után járó nyugdíjat pedig akkor is megtartja, ha férje után később ellátásban részesül, vagy ha újból férjhez megy. III. Fejezet. Az özvegyi nyugdíj 385. § (1) A városi tisztviselő és egyéb alkalmazott özvegyét özvegyi nyugdíj illeti meg, ha férje legalább 5 évi beszámítható szolgálat után tényleges szolgálatban vagy nyugdíjas állapotban halt meg, feltéve, hogy: a) ha férjével a tényleges szolgálat ideje alatt, vagy azt megelőzően lépett házasságra, amennyiben a férj a házasság megkötésekor még nem volt 57 éves, vagy 57 éves elmúlt, a házasságkötés után legalább 3 évig tényleg szolgált, vagy a házasságból gyermek származott, illetőleg a házasság által előbb született gyermekük törvényesít- tetett; 253
