Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)
rendjében. Ugyancsak elvették a főjegyzőtől az árvaszéki elnöklés jogát is, melyet az V. (katonai) ügyosztály tanácsnokára ruháztak át, mint akinek társainál úgyis kevesebb dolga volt; netalán fölszaporodtak volna saját, nem katonai jellegű föladatai, a polgármester azokat más tanácsnokok ügyosztályaiba utalhatta. A főjegyző hatáskörének e tetemes csökkentése természetesen a fizetésében is megmutatkozott. Mivel a város magánpereinek egy részét addig fölfogadott ügyvédek vitték, célszerűnek mutatkozott az ügyészi hivatal kezében való egyesítésük. Minthogy ez túlságosan megterhelte volna az ügyészt és az egyetlen alügyészt, melléjük újabb alü- gyészt alkalmaztak, s lehetővé tették ideiglenes joggyakornok fölvételét is. Az ügyészi fizetéseket némiképp emelték, de csak azért, mert az ügyészek elveszítették az addig élvezett perdíjakat.'9 A már 1875-ben kiküldött bizottság az 1877. december 18-21-i közgyűlés elé terjesztette kisebb jelentőségű módosító javaslatait. Bár ezek iratanyaga jelenleg nem áll rendelkezésemre, mert a közgyűlési iratokban nem maradt fenn, a jegyzőkönyvből, valamint a belügyminiszteri válaszból és a közgyűlés viszontválaszából áttekinthetők a fontosabb változások és változtatási kísérletek. A szervezeti szabályok 3. §-ában a közgyűlés önálló hatóságonként kívánta szerepeltetni az adószedőt és az iskolaszéket is, a belügyminiszter azonban ezeket mégis töröltette, mondván: „nem olyan értelemben bírnak önálló hatáskörrel”, mint az ott felsorolt többi szerv. A javaslattevő bizottsággal szemben, amely minden év novemberében kívánta a közgyűléssel letárgyaltatni a jövő évi költségvetését, a közgyűlés a költségvetés októberi elfogadása mellett döntött (8.§). Azt is most iktatták be a szervezeti statútumba, hogy a közgyűlés tanácskozási nyelve a magyar (13.§). Ez Szegeden magától értetődő volt, hiszen ekkorra már a lakosság eredetileg nem magyar elemei is magyarrá váltak, legalábbis jól ismerték az állam nyelvét. A perindítást illetően a közgyűlés a tanács hatáskörét kívánta bővíteni, a belügyminiszter viszont éppen ellenkezőleg: a közgyűlési hatáskört erősítette meg. Abba ő is beleegyezett, hogy bérhátralékok ügyében — a vagyonkezelés folyományaként — a tanács indítson pert, ám leszögezte: „a községi jogok és vagyon feletti érdemleges rendelkezés a közgyűlés hatásköréből törvényszerűen elvonható nem volt” (62.§). A város javadalmait eddig elsősorban bérbeadás révén hasznosította (24.§); az új szövegezés szerint viszont „bérbeadás vagy házi kezelés” egyaránt szóba jöhetett (67.§). Az addig végső megoldásul szolgáló házi kezelés azonos jelentőségűvé vált a bérbeadással. A belügyminiszter az eredeti megfogalmazást állítván helyre kihangsúlyozta, hogy „a nagyobb városok viszonyainak a bérbeadás jobban megfelel”. Az elutasító belügyminiszteri válaszból arra következtethetünk, hogy a közgyűlés némely bizottságot — a 41. § végül is törölt (1) bekezdése révén — önálló hatáskörrel ruházott volna föl, a miniszter viszont ebbe nem ment bele; törölvén a vonatkozó bekezdéseket kimondta: ezek „oly gyakorlatnak szolgálhatnának alapul, mely szerint a tisztán véleményezési joggal felruházott szakbizottságok valóságos közigazgatási hatóságokká fejlődhetnének”. 19 19 Kj. 1875:484., Ki. 1875:484.,484/a, 484/b 18
