Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)

rosban tervezett, választással összekapcsolt virilizmus bevezetése érdekében a közgyűlés nyújtson be kérvényt a képviselőházhoz.

Az indítvány szerint a 140 virilis városatyát a 420 legtöbb adót fizető közül maguknak a választópolgároknak kellene megválasztaniuk. A közgyűlés — az idézett elmarasztaló passzus nélkül — elfogadta az indítványt. Az 1873. március 10-én kelt 1873:132. sz. felirat fogalmazványa szerint a virilis képviselet érvényben lévő nyers formájában „nem felel meg a demokráciának, mely pedig alkotmányunknak és köz- igazgatási rendszerünknek alapjául szolgál, mert habár kívánatos, hogy a köztörvényhatóságok köz- és házi ügyei elintézésében a vagyon[nak] és értelmiségnek befolyást biztosíttassák, de nem okszerű, hogy ez a polgárság egyik osztályának mintegy kivételes szabadalmazásá[val] és kiváltságolásával történjék”. Hivatkozva arra, hogy a fővárosi törvény által bevezetett, választással egybekapcsolt virilis rendszer, „ha teljesen nem is, de mégis inkább megfelelvén a hazánkban elfogadott és megvalósított népképviseleti rendszernek”, a vidéki köztörvényhatóságok érdekeit is kielégítené, mivel oly polgárokat juttat a törvényhatósági bizottságba, kiknek „a közügyek iránti érdeklődése a választóknak bennök helyezett bizalma” által igazolt. Ezért kérte az 1870: XLII. tc.-nek a fővárosi törvény szerinti módosítását.3

Amikor Kecskemét törvényhatósági jogú város törvényhatósági bizottsága Szeged közönségének csatlakozását kérte a virilizmus (és a városi főispáni intézmény) eltörléséhez, ahhoz már nem csatlakozott a közgyűlés.4 Megismételte viszont álláspontját a közgyűlés 1875. november 22-én Komárom sz. kir. városának hasonló feliratához hozzájáruló határozatában (1873:574.), végül pedig Börcsök Ignác ismételt indítványára 1877. július 1-én a belügyminiszternek küldött, a fővárosi törvény (1872: XXXVI. te.) mintájára alkotandó reformtörvényt sürgető feliratot.

„Az idő és a gyakorlat — hangoztatták 1877-ben a városatyák — megmutatta, hogy a törvényhatósági bizottságok tagjainak azon fele része, mely a legtöbb adót fizetőkből áll, épp a vagyon és értelmiség biztosítására a közügyek munkálása iránti szeretet fokozása érdekéből szükséges, hogy szintén a választás valamely módozata mellett — választassák meg.”5

Sem a törvény, sem a szervezési szabályrendelet nem tartalmazott részletes házszabályokéit a közgyűlés működésére. Bár ezeket egyszer, 1867-ben, már félre kellett tenni, a régi közgyűlés 1871:343. számon Magyar János elnökletével házszabályelőkészítő bizottságot küldött ki, amely 1872. február 24-én terjesztette be munkálatait. Könnyebb dolga volt, mint elődjének, hiszen nem kellett belebonyolódnia a törvény és a szervezési statútum által rendezett hatásköri kérdésekbe, hanem valóban csak az eljárásra és az ügyrendre összpontosíthatott.6

A Belügyminisztériummal kétszeri levélváltásra került sor, pedig csak három kifogást tett.

Az előkészítők és nyomukban a közgyűlés ugyanis olyan biztosítékokat igyekeztek beleszövégezni, amelyekkel — emlékeztetve a fehér cédulás Réh János praktikáira — az elnöki önkénynek kívántak gátat szabni. A házszabályok 16. §-a kimondta:

3Ki. és Kj.1873:132.

4 Ki.1873:443..

5 Ki. 1877:305.; Kj. 1877:305.

6 Ki.l872:161., 164.

12