Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)
A tiszti, segéd- és kezelőszemélyzet (itt: tisztviselők) szolgálati viszonyának szabályozása, magyarán: a szolgálati szabályzat először 1884-ben tűnik föl a szervezeti szabályzat végén. Ez minden választott vagy kinevezett tisztviselő számára záros határidőn belül leteendő szolgálati esküt írt elő. Kimondta, hogy a beosztott tisztviselők a hivatali teendők körében kötelesek főnökeik utasításait követni; az ügyosztályból vagy hivatalból híreket kivinniük tilos; a köz-törvényhatósági bizottság tagjainak, a hírlapíróknak és az érintett ügyfeleknek csakis az ügyosztály vagy a hivatal vezetője adhat fölvilágo- sítást. A hivatalos jelentéseknek és iratváltásoknak tárgyilagosan kellett történni. A segéd- és kezelőszemélyzet hivatalos órák alatt magánfelek ügyeit nem intézhette, abban el nem járhatott. A hivatalos órák köznapokon délelőtt 8-tól 12 óráig, délután 3-tól 6 óráig, vasárnap és ünnepnapokon pedig 8-tól 11 óráig tartottak, sürgős természetű ügyekben azonban a hivatalfőnök jogosult volt személyzetét a hivatali időn túl is alkalmazni. A könnyebb elérhetőség érdekében a tisztviselők, a szak-, segéd- és kezelőhivatalnokok kötelesek voltak lakásukat a polgármesteri hivatalnál bejelenteni. A tanács tagjai és a hivatalvezetők — a polgármester jóváhagyásával — tartoztak a naponkénti tudakozási időt (fogadóórát) feltüntetni. Ami a szabadságidőt illeti, erre alanyi joga senkinek sem volt; 8 napig a polgár- mester, 6 hétig a tanács, ezen fölül a közgyűlés engedélyezhette. A szabadság engedélyezése előtt mindig ki kellett kérni a hivatalfőnök véleményét. A helyettesítéseket a polgármester rendelhette el. Az osztályvezetőt rendszerint az ügyosztályi jegyző helyettesítette. A tisztviselőkről és hivatalnokokról a polgármester rendelete szerint a polgármesteri hivatal minösítvényi táblázatot vezetett. A tisztviselőknek a hivatalok mellett alkalmazott hivatalszolgákat, rendőröket, pusztázókat és más cselédeket magán célra alkalmazni nem volt szabad. A tisztviselők, valamint a segéd- és kezelőszemélyzet fizetési előleget kaphatott a tanácstól. A fölfüggesztett tisztviselő, segéd- vagy kezelőhivatalnok részére fizetés nem járt, ha azonban saját vagy családja fönntartása veszélyeztetve volt, a tanács fele fizetését kivételesen utalványozhatta. A tisztviselők a segéd- és kezelőhivatalnokok világítási és írószeri kiadásai rendes fizetésükön felüljáró átalányukból voltak kötelesek fedezni. A hivatali engedetlenség, a hivatali titok megsértése, a hivatalos idő be nem tartása, a szolgaszemélyzet magáncélra való alkalmazása, valamint kiküldetési előleggel való időben el nem számolás az 1876: XII. te. 1. §-ának a) és b) pontja alá sorolandó fegyelmi vétségnek minősült. A fegyelmi fórumokat e törvény határozta meg. 1887-ben az 1886: XXIII. te. 4. §-a szerint e szabályzaton annyi változás esett, hogy a fegyelmi eljárás miatt fölfüggesztett tisztviselőt fizetésének 1/3-a mindenképpen megillette, s ez az ellátmány kivételesen fizetésének feléig emelhető volt. 1890-ben azt is beiktatták a szolgálati szabályzatba, hogy a törvényes vagy szabályrendelet szerinti díjakon felül a városi alkalmazottak egyéb díjakat nem szedhetnek és nem is fogadhatnak el. Fegyelmileg tilos volt a város hatóságai elé kerülő ügyekben, egyéb hatóságok elé pedig üzletszerűen mások részére beadványokat készíteniük (zugírászat). Ugyancsak nem volt szabad magánfelek oly ügyeit végezniük, melyek elintézésére vagy ellenőrzésre hivatva voltak. 105
