Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A demokratikus átalakulás kezdetei
tézményeit vagy politikáját védő, kétértelmű megjegyzése. Ezekre a kommunisták felfigyeltek és sorra bírálták Nagyiván politikai megnyilvánulásait. A Délmagyar- ország, amely július 25-től az MKP dél-magyaországi lapjaként jelent meg, egyre több vádat fogalmazott meg Nagyiván ellen. Július 13-án Nagyiván úr „demokratikus rendje” című cikkben azt tette szóvá, hogy Nagyiván olyan „kisgazda”, akinek a városban kétlakásos bérháza van. A törvényhatósági közgyűlésen pedig Nagyiván azt mondta, hogy azért van lakáshiány, mert a munkások a belvárosba költöztek. Július 15-én „Nagyiván János újabb elszólása” című cikkében a lap arról számolt be, hogy Nagyiván egy alsóközponti pártvacsorán állítólag azt mondta, hogy „a szegedi gondolat igen szép gondolat volt, csak vezetői csúfolták meg”. A lap még korábban arról is írt, hogy a parasztpárt és a szociáldemokrata párt is bírálta Nagyivánt, és panasszal fordultak a nemzeti bizottsághoz. (Nagyiván tagja volt a bizottságnak.) A bizottság azonban a panaszt továbbította a kisgazdapárt országos elnökéhez, Tildy Zoltánhoz, tőle azonban eddig választ nem kaptak. A lap ezzel a mondattal zárta cikkét: „... nem lehet tűrni, hogy ilyen reakciós személy legyen a kisgazdapárt helyi vezetője!” A kommunista támadások másik céltáblája Shvoy Kálmán lett. A Délmagyaror- szág július 28-án arról számolt be, hogy „a kegyelmes urat lefokozták”, megfosztották altábomagyi rangjától. Nagyiván korábban azt akarta, hogy Shvoy legyen a párt városi elnöke. A kommunista vezetők egyre inkább úgy látták, hogy Nagyiván és Shvoy a reakciót képviseli. A kisgazda vezetők ritkán válaszoltak a kommunista támadásokra. Legtöbbször azt állították, hogy félreértették és félremagyarázzák Nagyiván szavait. Kisgazda körökben még növekedett is Nagyiván népszerűsége és Shvoy helyzete sem rendült meg a párt helyi szervezetében. A kommunista párt vezetői a nyár elején úgy ítélték meg a lakosság hangulatát, hogy a földosztás kedvező hatását kihasználva érdemes munkás-paraszt találkozót rendezni a városban. Július 29-én, tehát ugyanakkor, mikor az SZDP székházát avatták, - a Délmagyarország beszámolója szerint - 75 ezer ember ünnepelte Rákosi Mátyást és a munkás-paraszt szövetséget. A nagygyűlésen Rajk László arról beszélt, hogy az ipari munkásság tette lehetővé az első szabad aratást. Rákosi Mátyás azt hangoztatta, hogy az ipari munkások bérét hozzá kell igazítani az árakhoz, az infláció elleni harcot a gazdákkal együtt kell megvívni. Azt is szóvá tette, hogy terménybeszolgáltatásra lesz szükség, s ezt a tűzpróbát a demokráciának ki kell állnia. Végül a kommunista párt nevében az egész nemzet támogatását kérte az újjáépítés nehéz munkájában. A kisgazdapártiak nem tartották a Horthy-rendszert visszakívánó, reakciós felfogásúnak sem Nagyiván Jánost, sem Shvoy Kálmánt. Nem is egészen értették, hogy a kommunisták miért támadják annyira őket, hiszen a demokrácia alapkövetelményéből adódóan úgy vélték, hogy természetes dolog, ha a pártok között nézetkülönbségek és viták vannak. Különben a kisgazdapárt is részt vett a reakció elleni propaganda hadjáratban. Donászy Kálmán a Szegedi Hírlap hasábjain augusztusban cikksoro63
