Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Kiegyenlített helyzet a politikai küzdőtéren
nos is benne van, holott kizárták a pártból. Majd 15-én a Díszes galéria című cikk élesen bírálta a kisgazda vezetőséget, mert a helyi szervezet politikai bizottságában jobboldaliak foglalnak helyet, többek között Mayer Antal, aki 1945 előtt a Szegedi Új Nemzedék című jobboldali lap kiadóhivatalának igazgatója volt, s később a szegedi népbíróság tanácsának tagjaként tevékenykedett. A baloldali pártok küldöttei azonban nem voltak hajlandók együttműködni vele. Május 23-án a kommunista újság Kinek kell Shvoy? című cikkében már Pálfy főispánt is élesen támadta. Azt állította, hogy Shvoy Budapesten igazoltatta magát, ahol nem ismerik. Kifogásolta, hogy Shvoy továbbra is tagja a helyi kisgazda szervezet elnöki tanácsának. Bírálta Pálfy főispánt, mert a kisgazdapárt országos vezetőinek azt mondta, hogy Szegeden a munkáspártok nem emeltek kifogást Shvoy ellen, ami egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Végül feltette a kérdést: „Kinek kell Shvoy? [...] Dr. Pálfy György főispánnak, közellátási kormánybiztosnak, a Nemzetvédelmi Kereszt tulajdonosának!” A Délmagyarország sorozatos támadásaira a kisgazdapárti Szegedi Kis Újság több cikkben válaszolt. Május 16-án közölte, hogy Nagyiván valóban tagja a lap kiadóvállalatának, ez azonban nem politikai, hanem kizárólag gazdasági kérdés. Shvoy azért nyújtotta be Budapesten igazoltatásával kapcsolatos fellebbezését, mert mint tábornok, a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozik az ügye. Majd azt írta, hogy a kommunista párt, a Délmagyarország állandóan beavatkozik más párt belügyeibe, s azt kiáltja ki reakciósnak, akitől fél. Május 25-én a Kettős válasz a Délmagyarország két támadására című cikkében, illetve a Pálfy főispán által aláírt nyilatkozatban utasította vissza a kommunisták vádjait. Emlékeztetett arra, hogy nemrégen Pálfy főispán hívta össze a pártok vezetőit, s megegyeztek az együttműködés szabályairól. Megállapította: „E megállapodást a Délmagyarország nem tartotta magára kötelezőnek. Csütörtöki számában minősíthetetlen támadásban részesítette Pálfy György főispánt, olyanokat állított, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. A főispán Shvoy ügyéről egyáltalán nem tárgyalt a kisgazdapárt országos vezetőivel.” A Délmagyarország pénteki számában azt írta, hogy a városi kisemberek egyetlen malacát is elrekviráltat- ja Pálfy György főispán, közellátási kormánybiztos. Eire azonban sem a főispán, sem a polgármester nem adott ki rendelkezést. Másnap, május 26-án a Délmagyarország már A szegedi Kisgazdapárt a koalíció ellen című cikkében annak a véleményének adott hangot, hogy a Szegedi Kis Újság Shvoy mellett foglalt állást. Shvoy 1945 előtti tevékenységéről azt állította, hogy 1939-ig Tukats akkori főispánnal együtt Imrédy Béla pártjában foglalt helyet, s a Szovjetunió elleni háborúra uszított. A cikk újra támadta Pálfy főispánt Shvoy men- tegetése miatt. Május 29-én Komócsin Zoltán A kisgazdapárt a felelős című cikkében újra megismételte a kisgazdapárt elleni vádjaikat, s bírálta Pálfy főispánt is feltéve azt a kérdést, hogy ő talán egyedül akarja vállalni a felelősséget. Június 8-án és 9-én a Szegedi Kis Újság azzal próbálta lezárni a vitát, hogy közölte: „a kisgazdapártot nem lehet gyámság alá helyezni”. Majd ezt írta: „A Független Kisgazdapárt nem avatkozik be más pártok belügyeibe, tehát ezt minden demokratikus párttól hasonlóan elvárja”. A lap június 9-i számában Balogh István az 1944-es 91
