Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Bevezető
BEVEZETŐ Régóta foglalkozom vidékünk - s benne Szeged - legújabbkori történetének kutatásával. Figyelemmel kísértem és kísérem az e tárgykörben megjelent történeti munkákat, publikációkat. Mindvégig hiányérzetem volt és maradt a mai napig is. Több olyan fejlemény, feltűnő ellentmondás van Szeged legújabbkori történetében, amelyeket eddig a történeti kutatás, a feldolgozások nem tudtak megmagyarázni. Elég csak arra utalnom, hogy az 1939-es országgyűlési képviselő-választáson a nyilaspárt akkor lehetetlennek tartott, váratlan sikert ért el. Mi lehetett az oka a nyilas mozgalom térhódításának, erejének? Ugyancsak érdekes fejlemény a város politikai életében, hogy míg az 1945-ös nemzetgyűlési képviselő-választáson magában a városban - a tanyai területet nem számítva - a két munkáspárt együttesen elnyerte a szavazatok 50%-át, a tanyai lakosság körében viszont a kisgazdapárt 85%-ot ért el. A kommunista párt itt a szavazatoknak csak 4%-át mondhatta magáénak. Szegeden az újgazdák többsége is a kisgazdapártra szavazott, miközben a szomszédos Csongrád megyei falusi körzetekben a kommunista szavazók aránya meghaladta a 20-30%-ot. Az egész országban egyedülálló fejlemény következett be az 1947 augusztusi országgyűlési képviselő-választáson, amikor is az ellenzéki Magyar Függetlenségi Párt abszolút többséget szerzett, elnyerte a szavazatoknak több mint 52%-át, s a többi ellenzéki párttal együtt több mint 60%-os többségre tett szert. Mindezekre a fejleményekre, fordulatokra az eddigi történeti publikációk nem tudtak magyarázatot adni. Fliányérzetem abból is táplálkozik, hogy az eddigi feldolgozások elhanyagolták a társadalmi viszonyok, a város társadalmának szociológiai szempontú vizsgálatát, hiszen enélkül a politikai küzdelmek alakulásának mélyebben rejlő okait sem lehet feltárni. A politikai fordulatokra csak a felszín alatti, mélyebb társadalmi folyamatok vizsgálatával lehet magyarázatot találni. A társadalmi mozgások elemzésének elhanyagolására kiáltó példa a Szeged története 4. kötete, amely mindössze néhány oldalt szentelt a társadalmi viszonyok vizsgálatának! Kutatásaim során ezért fontos szerepet szántam a társadalmi mozgások, folyamatok vizsgálatának, a politikai események, küzdelmek, a politikai élet szociológiai elemzésének. Úgy vélem: ilyen módon a város történetében tapasztalt - előzőekben vázolt - fordulatokra is jobban magyarázattal lehet szolgálni. A város legújabbkori történetének feldolgozásában - a politikai szereplők mellett olyan neves s a korábbi történetírás által elhanyagolt - személyiségek korabeli tanulmányait, elemzéseit, publikációit is felhasználtam, mint Bibó István, Halasy-Nagy József, Bálint Sándor, Hamvas Endre, akik előrelátó politikai gondolkodóknak bizonyultak. 7
