Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A demokratikus átalakulás kezdetei
Minden üzemben meg kell alakítani az üzemi pártbizottságot. Az üzemi pártbizottság feladata az üzemekben a szervezési munka elvégzése [...] Bár nekünk magunknak kellett a szoc.dem. pártot életre hívni, tudjuk azt, hogy elsősorban magunkra vagyunk utalva. A polgári rétegnek a szoc. dem. pártba való özönlését az öntudatos kommunistáknak kell ellensúlyozni. Ha át is látunk a szitán, Magyarország újjáépítése érdekében a demokratikus irányvonalat egyelőre tartanunk kell. Meg kell vámunk, amíg a K. P. számban is megerősödik. Most, hogy Magyarország területéről végleg kiverték a fasisztákat és Magyarország megszűnt hadszíntér lenni, az emberi bátorság szabadon nyilvánulhat meg és reméljük, hogy a munkásság zöme a K. P.-be fog tartozni.”61 A vezetőség tehát továbbra is abból indult ki, hogy Szeged a reakció fő fészke volt. Az emberek közömbösségére is panaszkodott, bár azt állapította meg, hogy a polgári réteg a szocdem pártba özönlött. A kommunista párt demokratikus politikai irányvonalát ideiglenesnek tekintették, „átláttak a szitán”, úgy vélték, hogy a párt megerősödése után megváltozik politikai irányvonala. Bíztak abban, hogy a városban a munkásság zöme a kommunista párthoz csatlakozik. A munkáspártok, a szakszervezetek felhívására mintegy 70 ezren vettek részt a május 1-jei felvonuláson. Beszédet mondott Valentiny Ágoston igazságügy-miniszter és egyben polgármester, Tombácz Imre szakszervezeti vezető, Kéthly Anna, a szociáldemokrata párt egyik országos vezetője és Gerő Ernő a kommunista párt nevében.62 Országosan és helyileg megkezdődött a nyilas mozgalom, a Horthy-rendszer háborús és népellenes bűnökkel vádolt fő vezetőinek felelősségre vonása. Május 6-án a Délmagyarország „Szegedi gyászmagyarok” címmel közölte, hogy a háborús bűnösök országos listáján 4 szegedi személy szerepel: Tukats Sándor volt főispán, Buócz Béla volt rendőr-főkapitány, Meskó Zoltán orvos-tábornok és Szögi Géza, volt nyilas országgyűlési képviselő. A helyi politikai internáltakat a Béke utcai épületben tartották fogva, akik hasznos munkával töltötték napjaikat. Május 7-én az egyetemi ifjúság kiáltványban követelte a reakciós elemek eltávolítását, és bejelentették, hogy József Attiláról akarják elnevezni az egyetemet. Az egyetemi tanács Tukats Sándor volt főispánt, valamint Göllner Lajost megfosztotta magántanári képesítésétől. Az utóbbi a nyilaspárt egyik helyi vezetője volt.63 A szociáldemokrata párt helyi aktívabb politikai tevékenységének jeleként június 20-án önálló lapot indított Szegedi Népszava címmel. Június végén pedig megjelent a kisgazdapárt hetilapja, a Szegedi Hírlap. Június 28-án a Szegedi Népszava közölte Szakasits Árpádnak, a párt elnökének „riadóját a reakció elleni harcra”. Mindeközben szinte kezdettől fogva vita folyt a jórészt kommunisták irányította rendőrségről, az általuk elkövetett túlkapásokról, jogsértésekről, a kommunista túlsúly indokolt megszüntetéséről. Valentiny igazságügyi miniszter rendeletet dolgozott ki az Igazságügyi Minisztérium alá tartozó rendőri szerv felállításáról, amely a népbíróságokhoz tartozó ügyekben járt volna el. A kormány június 27-én 6:4 arányban elfogadta a rendeletet, a kommunista vezetőknek a baloldali szociáldemokraták támogatásával azonban sikerült megakadályozniuk a rendelet életbeléptetését. Ezért 60
