Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A demokratikus átalakulás kezdetei
den még az is nehezebbé és körülményesebbé tette, hogy Szegedet az ellenforradalom szülővárosának tekintették, és igen erős volt a nyilas mozgalom befolyása is. Ez az ellentmondásosság és szélsőségesség Révai megjegyzéseiben érezhetően tükröződött. A szegedi pártszervezet feladataival foglalkozva a következőket mondotta: „Nincsenek megoldva a fasizmus kérdései. Beszéltünk egy nagyon fontos beosztású orosz tábornokkal, aki többek között a következőket mondotta: »Mi oroszok, még mindig nem bízhatunk a magyar népben. Még egyetlen bírói ítéletet sem láttunk nyilasok ellen, még egyetlen nyilast sem lőttek főbe itt, Szegeden. (Taps.) Miért nem hat oda a szegedi párt vezetősége, hogy ez így legyen?!« Végre ki kell küszöbölni az okokat, nem tanácsokat adni. Vannak itt nyilasok, akiket tudatosan rejtegetnek, hogy bomlasszák a nép hangulatát. Állítom, hogy fegyver is van ezeknél a nyilasoknál. Az oroszok bizalma egyik napról a másikra megnőne, ha megindulnának a nyilas banditák elleni eljárások. Ez ma az osztályharc!” Lehet, hogy valóban egy orosz tábornok mondotta az idézett mondatokat, lehet, hogy csak maga találta ki, hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak. Követelései azonban igen túlzóak voltak, nem vette figyelembe a valóságos helyi viszonyokat, azt, hogy a Szálasi-féle nyilas terroruralom nem létezett Szegeden, így a nyilasok fő- belövésére vonatkozó követelés mindenképpen indokolatlan volt. Kijelentéseiben a kommunista radikalizmus és szélsőség mutatkozott meg. Beszédében nagy hangsúlyt kapott a demokrácia és a népi demokrácia kérdéseinek taglalása. A kommunista párt vezetői a nyilvánosság előtt alig emlegették a népi demokrácia kifejezést, mindig csak a demokráciáról beszéltek. A népi demokrácia elsősorban belső pártkörökben volt téma. Már önmagában ez is némi ellentmondást rejtett magában. Révai a következőképpen szólt a népi demokráciáról, fő vonásairól: „Ma, ha azt mondjuk, hogy demokratikus, független Magyarországot akarunk, nem burzsoá-ka- pitalista demokráciát akarunk, hanem népi demokráciát. Olyan demokráciát, ahol a nép szabadságjogai nem fügefalevél, ahol a főid a paraszté, ahol meg van semmisítve a magyar nagybirtokos osztály, ahol az államhatalom szervei a nép kezében vannak, a nép legmegbízhatóbb kezében, az öntudatos, szervezett munkásság, tehát a kommunisták kezében is.” Tehát a népi demokrácia magában foglalta a nagybirtokrendszer felszámolását, a földosztást, a nagybirtokos osztály felszámolását, a nép hatalmát, ami alapjában egybeesett a parasztság, a dolgozó tömegek követeléseivel. Azt is mondta azonban, hogy nem „burzsoá-kapitalista demokráciát” akarnak, ami logikailag magában foglalta a kapitalizmus elleni föllépést, harcot is. Néhány gondolattal később ezt meg is fogalmazta: „Amikor a fő feladatot tüzzük ki, akkor egy pillanatra sem szűntünk meg kommunisták lenni, azért csináljuk mindezt, hogy közben eljussunk végső célunkhoz. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy előbb vagy utóbb sor kell hogy kerüljön az egész magyar tőkésosztállyal való leszámolásra.” Ez pedig nem más, mint proletárdiktatúra és szocializmus. Révai tehát itt egyértelműen a szocializmushoz vezető útként, átmeneti szakaszként határozta meg a népi demokráciát. Nem hagyott kétséget afelől sem, hogy a népi demokrácia vezető ereje a 51
