Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A demokratikus átalakulás kezdetei
párttag, a politikai nyomozócsoport egyik alcsoportvezetője. A Rendőrségi Ötös Bizottság kezében összpontosul a közigazgatási, politikai és bűnügyek intézése Szegeden és környékén. Határozataikról írásbeli jelentésekben számolnak be a különbeni állandó értekezésünk mellett is pártunk vezetőségének, azonkívül úgy a Rendőrségi Ötös Bizottság, mint a városházi kommunista csoport is egy-egy taggal képviselteti magát minden vezetőségi ülésen. A politikai nyomozócsoport tagjai valamennyien régi, kipróbált kommunisták, míg a bűnügyi csoport és a polgárőrség inkább szervezett munkásokból rekrutálódik.”37 Látható, hogy a pártszervezet, illetve vezetősége mindenáron arra törekedett, hogy a város irányításában minél nagyobb befolyásra tegyen szert. A polgármester szociáldemokrata volt, de pártjának újjászervezése ekkor még nem indult meg. A kommunisták tehát igyekeztek kihasználni helyzeti előnyüket. Helyileg és országosan is kormányzópárti szerepre törekedtek. Ösztönösen bizonyára a Horthy-rendszer- ben érvényesült módszer követése is vezérelte őket, amikor is a mindenkori kormánypárt irányította a helyi közigazgatást. Másrészt a kommunista doktrína is ezt követelte tőlük. Különben november l-jétől Dénes Leó polgármester-helyettesi tisztséget töltött be. A kommunista pártszervezet létszáma viszonylag gyorsan gyarapodott. Gombkötő Péter titkár az MKP Központi Vezetősége és a szegedi, vásárhelyi, orosházi, makói titkárok november 9-i együttes értekezletén már arról számolt be, hogy a városban a tagok száma eléri a 300-350-et. A különféle megbeszéléseken azonban kiderült, hogy a tagok többsége nem végez politikai munkát, jószerével csak a vezetőség dolgozik. A kommunisták elsősorban a szakszervezetek újjászervezésében, az üzemi tanácsok, bizottságok megalapításában töltöttek be kezdeményező szerepet - a régi szociáldemokrata szakszervezeti vezetők mellett. Már október 13-án megalakították a városi szakszervezeti titkárságot Gyólai István, Komócsin Mihály (1895-1978) és Tombácz Imre részvételével. A kenderfonógyár munkásai október 14-én megalakították üzemi tanácsukat, amelynek elnökévé Strack Ádámot választották. Ezután sorra alakultak meg e munkásszervek a város üzemeiben és az egyes szakmák dolgozói október, november folyamán létrehozták szakszervezetüket.38 A demokratikus nemzeti összefogás előkészítése érdekében az MKP, a kisgazda- párt és a parasztpárt vezetői, Balogh István alsótanyai plébános közreműködésével november 19-én elindították a létrehozandó függetlenségi front lapjaként a Délma- gyarországot. Ezekben a hetekben az élet újraindítását, a demokratikus átalakulás kibontakozását a háborús viszonyokból adódó súlyos nehézségek, a régi politikai beidegződések még erőteljesen nehezítették. Gombkötő Péter a már említett november 9-i értekezleten így számolt be a nehézségekről, a rossz közhangulatról: „A Vörös Hadsereg és a lakosság között a hangulat rossz. Mindenki szeretettel várta a szovjet katonákat, nagyon kedvező volt a fogadtatás, barátságos viszony kezdődött mindkét részről. A bevonulás napjának délutánján azonban már megkezdődtek a fosztogatások a legszegényebb proletárnegyedekben. Nagyon sok külvárosi proletárt teljesen kifosztottak. Nem neheztelünk ezért. A Vörös Hadsereg azonban asszonyainkat, leányain47
