Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A város társadalma az 1940-es évek elején
A bérletek száma meghaladta a 11 ezret, de a bérlőké ennél jóval kevesebb volt, egy bérlő több bérlettel is rendelkezhetett. Annál is inkább, mert a bérlet örökölhető volt. Az adatokból kivehető, hogy a bérletek túlnyomó többsége, több mint 60%-a 5 holdon aluli kisbérlet volt. Az 5-10 holdasoké meghaladta a 30%-ot, a 20 holdon felüliek igen kis részarányt képviseltek. A bérlő parasztok túlnyomó többsége törpevagy kisgazdasággal rendelkezett, de azok, akik belterjes gazdálkodásba fogtak, fűszerpaprikát, zöldséget termesztettek vagy szőlővel és gyümölcsössel rendelkeztek, ki tudtak törni elesettségükből, nyomorúságos helyzetükből. A szegedi parasztok jelentős része saját birtokkal is rendelkezett, s nem kevesen béreltek is földet a várostól, így ők viszonylag jobb anyagi körülmények között gazdálkodtak. Szeged mezőgazdaságában azonban a törpe- és kisgazdaságok domináltak. A mezőgazdasági foglalkozású birotkosok és bérlők csoportjai Szegeden, Kecskeméten és Hódmezővásárhelyen Város összesen 5 h-on aluli 5-20 h 20-50 h 50 h-on felül egyéb Szeged 9923 4439 4470 874 126 14 % 100,0 44,7 45,1 8,8 1,3 0,1 Kecskemét % 100,0 46,3 30,8 16,0 6,2 0,7 Hmvhely % 100,0 33,8 41,8 19,4 4,9 0,1 Szegeden a 20 holdon aluli kisgazdasággal rendelkezők a parasztoknak mintegy 90%-át tették ki, a középparasztok részaránya jóval alacsonyabb volt, mint Kecskeméten és Hódmezővásárhelyen. Gazdasági ellentéteik ezért kevésbé éreztették hatásukat a parasztság rétegei között, mint a másik két városban. Gazdasági, társadalmi viszonyaikat szemügyre véve azt kell vizsgálnunk, hogy melyek voltak azok a paraszti csoportok, amelyek árutermelésük növelése révén igyekeztek kitörni mostoha viszonyaikból, igyekeztek gazdaságilag megerősödni, s a társadalmi felemelkedés útjára lépni. A város határában mintegy 2500 olyan, 5 holdon felüli gazdaság működött, amely 1 holdnál nagyobb szőlő- és gyümölcsösterülettel rendelkezett. Ezeket a tanyai szőlő- és gyümölcstermesztéssel is foglalkozó, de a mezőgazdálkodás más ágait is művelő, állattenyésztést, főleg baromfitenyésztést folytató parasztgazdaságokat lehet rendszeres árutermelőnek tekinteni. Szőlőtábláikban e birtokos parasztok gyümölcsfákat is ültettek. E családok túlnyomó többsége fogattal is rendelkezett, így a városi piacra gyümölcsöt, burgonyát, zöldséget szállított, ami nyáron, ősszel bevételhez juttatta őket. A baromfitenyésztés is kifizetődő volt, mert a tojás értékesítésével szinte egész évben, a nevelt és hizlalt baromfi eladásával pedig ősszel, télen jutottak bevételhez. Legtöbbjük borgazdálkodást is folytatott, ami télen is munkát adott számukra, s a bor értékesítése hasznot hozott. E parasztcsaládok tehát némileg szakosodott árutermelést folytattak, bár gazdálkodásuk nemcsak a szőlő- és gyümölcstermesztésre terjedt ki, de ez volt a meghatá17
