Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Népi demokrácia: fogyó demokrácia
korlátozta a demokratikus szabadságjogok érvényesülését. Majd azzal fejezte be cikkét, hogy a magyar nép nem szereti, ha „őt a közösség nevében idegen mintákra, egyéniségének gúzsbakötésével boldogítani akarják”.192 Budapestnek, a nagyobb városoknak a demokratikus közélethez szokott társadalmi csoportjai 1947 őszétől érzékelték a kommunista párt által képviselt tekintélyuralmi, diktatúrás törekvések veszélyét. Tapasztalták a demokrácia kereteinek szűkülését, de ekkor már a polgári ellenzéki pártokra mért baloldali csapások, a lakosság megfélemlítése miatt kezdtek beletörődni a demokrácia korlátozásába. Az ország nagy, széles lakossági tömegei - szűkös demokratikus tapasztalataik miatt - alig érzékelték a készülő kommunista pártdiktatúra kialakulását. Szemükben a „pártosko- dás” a maga szélsőséges megnyilvánulásaival nem tűnt olyan értéknek, amiért érdemes harcbaszállni. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc centenáriumán a nemzeti egység ígérete még bizonyos fokig kedvező és biztató is volt számukra, amit a kommunista párt mellett a többi párt is hirdetett. A tömegek ekkor már saját életükben is kezdték érezni az újjáépítés eredményeinek, a hároméves terv sikereinek, a beinduló gazdasági fejlődésnek a hatását. Bíztak abban, hogy az egészségesnek tűnő fejlődés megmarad és a politikai életben sem lesznek olyan változások, amelyek életükre káros hatást gyakorolnának. A politikai élet szereplőinek jelentős része is kedvezőnek és biztatónak tartotta a kibontakozó gazdasági, társadalmi folyamatokat. A népi demokráciát nemcsak politikai rendszernek tekintették, hanem gazdasági és társadalmi programnak is. Erdei Ferenc 1947 januárjában még a következőképpen ítélte meg a népi demokrácia gazdasági, társadalmi jellemzőit és jövőjét:l9j „A népi demokrácia [...] a kapitalizmus és a feudalizmus uralkodó erőinek a felszámolása, hogy a helyén igazi népuralom, a parasztságnak és a munkásságnak az uralma teremtődjék meg [...] Vannak, akik azt mondják, hogy a népi demokrácia út a szocializmus felé. Ezt a szocialisták mondják. Vannak azonban, akik azt mondják, hogy a népi demokrácia maga a szocializmus kezdete. Ezt mondják a népi demokrácia ellenségei. Egyik sem helytálló beszéd. A népi demokrácia nem a szocializmus felé vezető út [...] Ha egyszer a szocializmus lesz a történelmi fejlődés útja, akkor ahhoz a népi demokrácia sem jobban, sem rosszabbul nem vezet, mint bármi más társadalmi rendszer vagy politikai rendszer. De nem is a szocializmus kezdete a népi demokrácia. A népi demokrácia nem szocialista rendszer, csak kapitalista-ellenes politika [...] A földreform és az államosítás szintén nem szocialista megoldás, nem a termelés kollektivizálását jelenti, hanem elveszi a termelőeszközöket egy-egy nagybirtokos vagy nagytőkés kezéből, hogy vagy közvetlenül a rajta dolgozók kezébe adja, vagy az államnak, mint az összes dolgozó képviselőjének a kezére bízza. Végül a szövetkezet sem a kollektív gazdálkodás kísérlete, hanem ellenkezőleg: a kistermelők és a fogyasztók erősítése azért, hogy a társulás révén eredményesebben termelhessenek, eredményesebben értékesíthessék termelt javaikat, illetve szerezhessék be szükségleteiket." 149
