Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)

Népi demokrácia: fogyó demokrácia

Marx azt írta, hogy minden a gazdaság, a többi mind ennek a függvénye, ugyanakkor Marx is elismeri, hogy vannak ideák, van ideológia és felépítmény [...] A maga korában Marx sem tett mást, mint kifejezte korát, s ez elég arra, hogy nagynak tartsuk. De egy történeti Marx sem tarthat igényt arra, hogy benne az egyén örökkévalósága bennefoglaltatik, ezt Marx sem igényelte volna soha magának [...] Lenin kiegészítette és egyben-másban megjavította Marxot. Marxnak a filozófián kívül van még egy másik jelentősége, ti. öntudatra ébresztette a proletariátust, mely eddig szinte alvó állapotban élt a polgárság árnyékában. S ezzel politikát csinált már és nem filozófiát, az osztályharc ideológiáját, de csak a korát fejezte ki ezzel [...] Marx egy szóval sem mondta, hogy a történelem mozgatója a gyűlölet. Marxizmus és gyűlölet nem összetartozó fogalmak [...] A marxizmus nem zárja ki a szeretetet, s a szeretet az igazságos harcot, ha nincs más megoldás. Én azonban hiszem, hogy van. Hiszem, hogy a szeretet világosságában és a jóakaratban minden értéket szóhoz tudnánk juttatni az egyén és a közösség igazságait és értékeit egyaránt [...]

Jézus Krisztus evangéliuma azért a szeretetet vallja, mert ezt a viselkedést hirdette a világnak [...] ez minden időben aktuális feladat. Fájdalom, a kereszténységnek ez a nagy politikája még soha nem volt őszintén és becsületesen kipróbálva [...] Jó volna egyszer már időszerűen, egyetemesen kipróbálni: polgárok és proletárok, marxisták és antimarxisták, sok tévedésükre ráeszmélnének általa. Bizonyosan kevesebbet vitatkoznánk és kevesebbet acsarkodnánk, de többet alkotnánk és boldogabbak lehetnénk valamennyien."190

A valóságos gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok nem olyanok voltak, hogy az általa hirdetett elveket át lehetett volna ültetni a gyakorlatba.

Bibó István az európai társadalomfejlődés logikus folyamatának tekintette a szocializmusnak, mint eszmének, eszmerendszernek a megjelenését, és a szocialista eszmék megvalósítására való törekvést. Hiszen látta, bírálta a kapitalizmus igazságtalanságait és történelmi szükségességnek tartotta azok megszüntetését, illetve az e célért folytatott küzdelmet.

A magyar társadalomfejlődés és az 1945. évi változás értelme című tanulmányában a francia forradalom jelentőségét, szerepét abban foglalta össze, hogy az addigi korlátozott szabadságokat egyetemes érvényű, emberi szabadsággá emelte. Majd ehhez kapcsolódva a következőket írta a szocializmusról: „Ebben a perspektívában a modern szocializmus nem jelent mást, mint ennek a folyamatnak a további korrigálását és teljessé tételét: azoknak a társadalmi rétegeknek, elsősorban a bérmunkásoknak a szabadságigényét, akik a középkori szűk, de biztosított keretek lebontásával nem az egyetemes szabadság javaihoz jutottak, hanem a modem kapitalizmusnak egyoldalú, kiszolgáltatottságot jelentő, s éppen ezért elviselhetetlen feltételei közé.”

Ő tehát nem látott semmiféle ellentétet a demokrácia, a szabadság és az általa elképzelt szocializmus között, hanem éppen a demokrácia, a szabadság kiteljesedésének, következetes megvalósításának tekintette a szocializmust. Szocializmus-víziója tehát a demokrácia, az emberi szabadságjogok és a szocializmus elszakíthatatlan összefonódását, egyeztetését, egységét feltételezi, ami szerinte a társadalomfejlődés logikájából következik. Bírálta a Szovjetuniót, mert saját társadalmi, politikai rend146