Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Népi demokrácia: fogyó demokrácia
lyek hozzájárulása nélkül az üzem, az intézmény vezetője nem hozhatott döntést. Sőt a pártbizottság, pártvezetőség döntött minden fontos kérdésben, véleményezte a vezetők munkáját, kezdeményezte leváltásukat, új vezetők kinevezését, meghatározta az üzem, az intézmény feladatait és ellenőrizte a végrehajtást. Mind országosan a párt központi szervei, mind a helyi, megyei, városi, üzemi, intézményi bizottságai kialakították hatásköri listájukat, amely a fontos állami, közigazgatási, gazdasági, társadalmi, kulturális vezető posztokat tartalmazta. Ezekbe csak az illetékes pártszerv hozzájárulásával lehetett vezetőket kinevezni. Ezzel párhuzamosan kialakították a párthü vezetők, illetve vezető-jelöltek csoportját, a párt káderállományát, a nomenklatúrát, amelynek tagjait a különböző vezető tisztségekbe kiszemeltek, majd kineveztek. A párt a vezető tisztségekben lévő káderállománya, a nomenklatura révén tartotta kezében a politikai hatalmat, s ezzel együtt az állam, az ország irányítását. Illetve valójában a nomenklatura gyakorolta az országban a hatalmat. Az 1949 augusztusában az országgyűlés által elfogadott új népköztársasági alkotmány szentesítette a pártállam létrejöttét. Deklarálva a szocializmus építésében a munkásosztály, a párt vezető szerepét, valójában a pártnak az állam fölötti hatalmát foglalta alaptörvénybe, ami gyakorlatilag már jóval korábban bekövetkezett. Rákosi Mátyás már 1949 januárjában kinyilvánította, hogy proletárdiktatúra van Magyarországon, ami a kommunista párt diktatúráját jelentette. Az alkotmány viszont továbbra is a népi demokráciáról szólt. Politikai, közéleti vita a jövőről A közélet tudós, előrelátó képviselőit foglalkoztatták - a politikai küzdelmeken túlmenően - a társadalomfejlődés általános, átfogó kérdései, a jövő kilátásai. Legtöbbjük úgy vélte, hogy a jövő útja a szocializmushoz vezet. Halasy-Nagy József- már említett - 1946. november 3-i cikkében a szocializmus és a liberális demokrácia összeegyeztetéséről írt. 0 már 1945 előtt is behatóan foglalkozott a szocializmus kérdéseivel. Az 1940-ben megjelent Mai politikai rendszerek című müvében a totális rendszerek, a bolsevik szovjet rendszer, az olasz fasizmus, a német nemzetiszocializmus közös vonásait emelte ki. Azt írta, hogy e rendszerek kialakulásában Lenin, Mussolini és Hitler jelentette a programot. „Nevük maga volt a program - írta. - S mikor a diktátor a párt vállán hatalomra emelkedett, a párt államalkotóvá lett. Az új rend megteremtőjévé és kezesévé. Ez röviden a bolsevizmus útja Oroszországban, a fasizmusé Itáliában és a nemzeti szocializmusé Németországban.” A szocializmussal kapcsolatban utalt arra: Marx azt tanította, hogy a szocializmus ideje a kapitalizmus virágzásának csúcspontján jön el, s ennek éppen az ellenkezője, a kapitalizmus mély válsága következett be. A bolsevizmusról, a szovjet rendszerről igen találó megállapításokat tett: „A bolsevizmus tipikusan orosz jelenség [...] Oroszország lényegében sohasem volt Európa, hanem lelkileg és uralmi módszereiben mindig Ázsiához tartozott [...] Az autokrata államból a totális államhoz az átmenet 144
