Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A város társadalma az 1940-es évek elején
A történelmi (keresztény, nemzeti) középosztály Az 1941-es népszámlálás szerint az akkor 136 ezer lakosú városban mintegy 71 ezer kereső volt (parasztgazdák, vállalkozók esetében segítő családtagokkal), továbbá nyugdíjasokat, mint inaktív keresőket is számítva. A hagyományos történelmi középosztályhoz a középbirtokosokat, a katonatiszteket, az állami hivatalnokokat, köztisztviselőket lehet számítani. A történelmi középosztályhoz tartozók Középbirtokosok (100-1000 kh között) 32 Vasúti, postai tisztviselők 516 Közigazgatási tisztviselők 928 Jogszolgáltatásban 258 Egyházi szolgálatban 364 Tanügyben 1160 Közegészségügyben 380 Véderőnél 384 Nyugdíjasok 1840 Együtt 5862 A történelmi középosztályhoz tartozók a 71 ezer kereső mintegy 8%-át alkották. Országosan a társadalmi és politikai életben fontos szerepre törekedtek a jórészt nemesi eredetű, tradicionális keresztény, nemzeti középosztály képviselői. Szeged társadalmában számarányuk valamivel kisebb volt az országosnál. A történelmi középosztály felső csoportját a középbirtokosok alkották, akik szorosan kapcsolódtak a nagybirtokos réteghez. Szegeden 1940-ben a száz legtöbb adót fizető személy között mindössze két, középbirtokosnak tekinthető család szerepelt. Az 1935-ös birtokstatisztika szerint a városban nem volt 500-1000 hold közötti középbirtok. A 100-500 hold közötti birtokok száma is alig érte el a harmincat. Mivel azonban a 100 holdon felüli birtokok többségéhez szőlő- és borgazdaság is tartozott, ezért nagyobb jövedelmet biztosítottak tulajdonosaiknak, mint a csak szántófölddel rendelkezők. A szőlő- és bortermeléssel is foglalkozó, 100 holdon felüli középbirtokok száma jóval kisebb volt Szegeden, mint Kecskeméten. 10
