Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Polgári ellenzéki pártok jelentkezése
A politikai viszonyok alakulását, a lakosság hangulatát ezekben a hetekben döntően befolyásolta, hogy folyt az úgynevezett „köztársaságellenes összeesküvés” felszámolása. Az állambiztonsági szervek, köztük a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztálya a Magyar Közösség nevű társaság politikai tárgyú beszélgetéseit használták fel arra, hogy „köztársaságellenes összeesküvést” kreáljanak, s mindazokat gyanúba fogják, letartóztassák, akik kapcsolatban álltak az említett társasággal. A régi katonai elit tagjai közül letartóztatták - többek között - Dálnoki Veress Lajos vezérezredest, továbbá külügyminisztériumi főtisztviselöket, parasztszövetségi, kisgazdapárti vezetőket, nemzetgyűlési képviselőket (Donáth György, Mistéth Endre, Arany Bálint, Saláta Kálmán). A nyomozást úgy irányították, hogy a gyanú egyre inkább a kisgazdapárti vezetők felé terelődjön. Az államvédelmi szerveknek és az MKP-nak ezzel az volt a célja, hogy a kisgazdapártot meggyengítse és bomlást idézzen elő soraiban. Az állambiztonsági szervek újabb és újabb adatokat hoztak nyilvánosságra a nyomozás állásáról, és a letartóztatottak listájára egyre magasabb beosztású személyek kerültek.122 A kommunista párt, a baloldali pártok egyre inkább követelték az összeesküvés teljes feltárását és a bűnösök megbüntetését. A Szegedi Nemzeti Bizottság a kisgazdapárti Tóth László elnökletével 1947 január közepén olyan határozatot fogadott el, amelyben követelte a kormánytól „az összeesküvők példás megbüntetését”. Január végén a városi törvényhatósági közgyűlésen Komócsin Zoltán felszólalásában azt mondta az összeesküvés kapcsán, hogy „a rendőri szálak nem vezetnek Szegedre, de a politikai szálak igen”. A helyi kommunista vezetők tehát az összeesküvés ügyét akkor is a helyi kisgazdapárti vezetők elleni támadásra használták fel, amikor ennek semmi tárgyi alapja nem volt. A közgyűlés végül határozatban sürgette „az összeesküvőkkel való kérlelhetetlen leszámolást”, amit felszólalásában pártja nevében a kisgazdapárti Madarász János is támogatott. Ennek ellenére mind a kommunista, mind a szociáldemokrata helyi lap tovább támadta a kisgazdapárti vezetőket. Ezért a kisgazdapárti vezetőség február 26-án nyilatkozatban utasította vissza az alaptalan munkáspárti sajtótámadásokat: „Maguk a támadó cikkek is kénytelenek elismerni, hogy a Független Kisgazdapárt szegedi vezetői közül senki sem hozható kapcsolatba az összeesküvéssel. A leghatározottabban visszautasítjuk azon önkényes és tendenciózus beállítást, hogy a pártszervezetben és annak vezetőségében szélső jobboldali vagy összeesküvői irányzat vagy szellem érvényesülne, vagy bárki a háttérből irányítaná a pártot”.123 Talán a szabadságpárt növekvő befolyásának ellensúlyozására 1947 januárjában feloszlatták a Szegedi Egyetemi és Főiskolai Ifjúság (SZEFI) nevű szervezetet. Az erről szóló belügyminisztériumi közlemény a szervezet alapszabályának hiányára hivatkozott. A Délmagyarország azonban arról számolt be, hogy a tanév elején kiszorították a vezetőségből a haladó szellemű fiatalokat és reakciós, klerikális szellemüeket választottak a vezetőségbe. A Móricz Zsigmond Népi Kollégium, a Kálmány Lajos Kör, a Tudományos Szocialista Munkaközösség kiáltványban emelte fel a szavát a jobboldali vezetőség ellen.124 104 I
