Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői

beszámolókhoz adattárat bocsátottak rendelkezésre. Kidolgozták az úgynevezett kis ügyek intézésének kiemelt programját, ehhez anyagi hozzájárulást biztosítottak a La­kóterületi Alap révén, növelték a társadalmi munka szervezésének hatékonyságát, te­rületeit. Az értékelés szerint a testületek részére készült előterjesztések színvonala javult, s bár még mindig nem elég közérthetők, az üléseken tartalmasabbak, érdemibbek a viták. Változatlanul gond, hogy az ülések napirendje zsúfolt, az előterjesztések eseten­ként terjedelmesek, de a hozzászólások egy része is terjengős. A felszólalásokat nem kellően tükrözik az elfogadott határozatok. Bár a tanácstagok egy része a testületi dön­tések végrehajtásának ellenőrzésében részt vesz, a határozatok realizálásában szerepük ennek ellenére elenyésző. Erőteljesebb az interpellációkra adott válaszok kritikája, a bizottságok munkájában változatlanul sok a formalizmus. Szerepük inkább csak arra terjed ki, hogy az előterjesztéseket véleményezzék, a megelőző vizsgálatokban és a je­lentések kidolgozásában azonban jobban részt kellene venniük. Azzal, hogy a tanács létrehozta a lakóterületi központok hálózatát, a tanácstagok választókerületi-területi munkájának kedvező minőségi változását lehetett érzékelni. A lakóterületi bizottságok elsődlegesen koordináló szerepet töltenek be, jogosítványaik még bővíthetők lennének. Kár, hogy a tanácstagok egy részének részvétele az ott fo­lyó munkában nem elég rendszeres. A tanácstagok választóikkal való kapcsolata különösen a peremterületi részeken gyümölcsöző. A tanácstagok a lakók mozgósítása révén elősegítik az ellátás javítását, elsődlegesen az önerős gázvezeték-építés, a víz- és csatornahálózat fejlesztése terén mutatkoztak eredmények például Móravárosban, Tápén, Szőregen, Petőfi telepen, a Marostői részen. Jó kezdeményezés volt a lakóterületi pályázati rendszer bevezetése, ennek révén több úgynevezett kis ügyet sikerült elintézni. Az igények rangsorolását azonban jobban meg kellene oldani, hiszen az idősek által lakott részeken, vagy válla­lattal, gazdasági egységgel nem rendelkező területeken élők hátrányban vannak. Egyébként is tapasztalható, hogy a közterületi társadalmi munka (parkgondozás, ját­szótér-építés) háttérbe szorult, s kedvezőtlen hatású, hogy a közösségi célokat gyakran elaprózzák, hiányzik a kivitelezői kapacitás, az elhatározott munkák megkezdése is nem ritkán elhúzódik. A tanácstagok társadalmi kapcsolatai általában kielégítőek, de sok szubjektív elem által befolyásoltak. Kifogásolható, hogy a póttanácstagok nem kapnak munkalehetősé­get sem a választókerületben, sem a bizottságokban. Nagyobb rendszerességre lenne szükség a lakó- és utcabizottságokkal való tanácstagi együttműködésben, s a tanácsta­gok nincsenek megelégedve a közterület-felügyelők tevékenységének hatékonyságával sem. A tanácsi szakigazgatási szervek és a lakosság ellátásában fontos szerepet betöltő tanácsi vállalatok gyakran merev állásfoglalása a tanácstagok választókerületi munkája szempontjából is hátrányos, közreműködésük a személyes kapcsolataik függvénye. Bár a hivatali szervek egyes ügyek elbírálása előtt kötelesek kikérni az érintett terület ta­nácstagjának véleményét, ezt gyakran elmulasztják és maguk a tanácstagok sem kellő­en következetesek jogaik érvényesítésében. Az a nézet alakult ki, hogy a jelzett hibák ellenére a tanácstagok többsége ön­zetlenül végzi munkáját, de több sikerélményre lenne szükségük. A tanács részére 96

Next

/
Thumbnails
Contents