Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői

Érdemes itt felhívni a figyelmet a törvény miniszteri indoklásának a városokat érintő részére. E szerint a városok új törvényi jogállása azt kívánja kifejezni, hogy környezetükkel, a járással és a megyével szoros és elválaszthatatlan gazdasági egységet képeznek. Eddigi jogállásuk megváltoztatása folyománya annak a törekvésnek, mely a város és a falu mesterséges szembeállításának megszüntetését célozza. Egy korabeli magyarázatos kiadvány a városok helyzetének kritikájában még ennél is továbbmegy. Hangsúlyozza, hogy a városok eddigi eltérő kezelése mindenki számára hátrányt jelentett. Különállóságukat olyan középkori, feudális maradványnak tekinti, ami a városi és a falusi dolgozók szembeállítása egyik módjának fogható fel. A tanácsrendszerben a városi dolgozók tényleges jogokat kapnak az állami életben való részvételre, szemben a burzsoá látszatönkormányzattal — így írja a recenzens.

Az I. tanácstörvény végrehajtásáról minisztertanácsi rendeletek intézkedtek, a kormány ezekben írta elő a különböző szintű tanácsok felállítását és működésük megkezdését. Egyúttal meghatározta azt is, hogy a tanácsok megalakulásakor megszűnő eddigi dekoncentrált szervek — Szegeden ilyen volt például a pénzügyigazgatóság, a tankerületi főigazgatóság, az államépítészeti hivatal, a tiszti főorvos, a szociális felügyelőség — feladatait a jövőben a tanácsok saját szerveik útján látják el. Hasonló előírást adott a minisztertanács a városokban a polgármesterre és az önkormányzati szervekre, az adóhivatalra, a számvevőségre, az állami állatorvosi szolgálatra, a népművelési igazgatás szerveire is. Külön szabályozta a gyámügy egyes szervezeti és eljárási kérdéseit, a belügyminiszter pedig az anyakönyvi igazgatás szervezetének és eljárásának megváltoztatásáról és tanácsi integrációjáról intézkedett.

Az I. tanácstörvény kimondta, hogy valamennyi helyi tanács legfelsőbb fokon az országgyűlés és az elnöki tanács alá van rendelve, főfelügyeletük, általános irányításuk és működésük összhangba hozatala pedig a minisztertanács feladatát képezi. A törvény a tanácsi szervezet egységeinek létrehozását, a testület tagjainak — adott keretek közötti — létszámát, a testületek, vagyis a tanács és a végrehajtó bizottság üléseinek gyakoriságát, általában teendőiket, kötelességüket és jogosítványaikat is tartalmazta, az ezekről történő döntés (például a VB tagjainak létszáma) vagy a felettes tanácsot illette meg, illetve változtatás csak a felettes szerv jóváhagyásával volt végrehajtható. A tanácsnak a szabályrendeletek révén volt ugyan helyi jogalkotási jogosultsága — mellesleg ez a jog a végrehajtó bizottságot is megillette —, de a szabályrendelethez is a felsőbb szintű végrehajtó bizottság jóváhagyása volt szükséges.

Említést érdemel, hogy a törvény a tanácstagi választások lebonyolítására egy éves időt állapított meg, a Függetlenségi Népfront azonban a tanácsok tagjainak delegálására kapott felhatalmazást. Országosan a delegált tagokkal a megyei tanácsok 1950. június 15-én, a járási és városi tanácsok pedig 1950. augusztus 15-én tartották alakuló ülésüket. Ezt követően a választott tagok alkotta testületek egységesen 1950. október 22-én üléseztek első ízben. Ez Szegeden így is történt.

Az 1954-ig tartó első ciklus gazdasági, társadalompolitikai és közjogi, közigazgatási szempontból egyaránt kísérleti időszaknak minősült. Nemcsak a gazdálkodás terén hiányzott az önállóság, de még hatósági ügyekben is csak a végrehajtó bizottság nevében dönthetett az eljáró hivatali szerv. A hetente ülésező VB úgyszólván minden alkalommal a mezőgazdasági munkák helyzetével, az adóbehajtás teendőivel, a begyűjtési

44