Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

I. Példák a múltból

hoz példákat. Ő idézi a következőket: „Tisztelettel jelentem, hogy T. I. ...szám alatti lakos lovával együtt elhalálozott, istállójában özvegyét és szekerét találtam.” Vagy egy másik példa: „Tisztelettel jelentem, hogy B. J. ... szám alatti lakos ingatlana egy nem létező rom.” Ennek ellenére a kapitányi és esküdd rendszer a maga idején alkalmas volt a közigazgatás legfontosabb föladatának tanyai ellátására.

A magyar városok külterületeinek adottságai

A magyar településpolitika szempontjából jelentősnek bizonyult a városépítésről és városrendezésről szóló 1937. évi VI. törvénycikk. Ráirányította a figyelmet a településhálózat adottságainak vizsgálatára, a szerzett tapasztalatok ismeretében pedig azok a teendők is előtérbe kerültek, melyek a közigazgatásban vártak megvalósításra. A kormányzat fölismerte, hogy az e körbe tartozó kérdésekkel a központi állami szervek vezetőinek és a közigazgatás-tudomány művelőinek összefogása, tapasztalataik és elméleti ismereteik közreadása elősegítheti a korszerű szervezeti és a különféle köz- igazgatási területek tartalmi követelményeinek előtérbe kerülését.

Az 1937-ben és 1938-ban központilag szervezett közigazgatási továbbképző tanfolyamok tematikájában — számos más időszerű kérdés mellett — meghatározó jelentőségű szerepet kaptak a településformák adottságaival, gondjaival és fejlesztésük föladataival foglalkozó kérdések. Ezeket nyomtatásban is közreadta a Belügyminisztérium. A korszerű közszolgálat útja című többkötetes összeállításból témánk szempontjából különös figyelmet érdemel A tanyai közigazgatás rendezése, majd A mai magyar község című gyűjtemény, végül pedig A mai magyar város témakörben szerkesztett kötet. Széles körű fölmérések alapján adják közre adataikat, és vonják le azokat a tanulságokat, melyek a közigazgatási politika, a város, a község, a járás és a vármegye igazgatási szerveinek működésében teendőket jelentenek. Bennük többen fölhívják a figyelmet a szegedi önkormányzati példákra.

Néhány szerző (például Egyed István, Magyary Zoltán) kiemeli, hogy a város fogalmát a jog csak használja, de nem határozza meg; a jogszabályokból a városiasság ismérveinek egyértelmű megjelölése hiányzik. A városi jelleg a nagyobb lakosszám és nagyobb népsűrűség mellett egyéb tényezők (foglalkozási és műveltségi viszonyok, különböző célú intézmények hálózata, a beépítettség jellege, a közszolgáltatások köre és szintje, a gazdasági ellátottság fejlettsége, a település rendelkezésére álló anyagi eszközök) függvénye. A városok és a kisebb települések, községek közötti eltérések folytán a városok fejlettebb közigazgatási szervezetet igényelnek, amely megkülönböztetett jogállással is együtt járhat. A szerzők hiányolják az ún. városi törvényt; az ön- kormányzatokról szóló jogszabályok ugyanis nem térnek ki a településkategóriák között fönnálló lényegi különbségekre.

A szerzők nem tekintik megoldottnak a nagy kiterjedésű városok külterületi köz- igazgatásának ellátását. Az, hogy az alföldi városok között több az olyan, melynek jelentős külterülete van, s ahol a lakosság nem ritkán 20-30%-a tanyán él, a török hódítás következménye. A későbbi telepítések csak a községhálózat kialakításával jártak együtt, a tanyai települések viszont szabályozás nélkül, rendszertelenül jöttek létre. (Ezt a megállapítást támasztja alá például az, hogy a szegedi kapitányságokban utcane30