Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Események, körülmények és szereplők a szegedi tanács végrehajtó bizottságának húsz esztendős krónikájában
helyzetéről a politikai átmenet időszakában” címet viselte. A dokumentumot kibocsátó Társadalompolitikai Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy az ország számos helyén a tanácsok a politikai céltábla középpontjába kerültek. A felelősségteljes megnyilvánulások mellett tapasztalható a köz szolgálatát tisztességesen ellátók sommás elítélése éppen úgy, mint az indokolt elhatárolódás azoktól, akik a tanácsi szervezetben visszaéltek a bizalommal, vagy köztisztség betöltésére alkalmatlanok. Az állásfoglalás hangsúlyozta: „A lakosságnak az a valóságos érdeke, hogy feladatát megoldó, a társadalmi konfliktusok kezelésére képes közigazgatás működjön szerte az országban.” Közismertté vált, hogy — mint másutt, úgy Szegeden is — a tanács megbízásának lejártáig, 1990. június 8-áig megfelelő törvényi szabályozás hiányában nem volt mód a tanácsot felváltó önkormányzati testület megválasztására és munkája megkezdésére. A tanácsi vezetés az átmeneti időszakra tervezetet dolgozott ki, mely szerint a Szegeden működő politikai pártok, esetleg társadalmi és érdekképviseleti szervek delegáltjaiból létrehozandó testület (amit a tervezet városi nemzeti bizottságnak, vagy ideiglenes képviselő testületnek nevezett) lenne jogosult a mandátumának lejártát követően a tanács helyébe lépni mindaddig, amíg a megalkotandó önkormányzati és önkormányzati választási törvény alapján megalakulhat az új helyhatóság. A tervezet a Szegeden működő politikai pártok részéről nem volt elfogadható, hiszen minden jogszabályi alapot nélkülözött az elképzelés. A VB-titkárhoz 1990. április 24-én keltezve írott levélben a pártok megbízottai ugyan pozitívan értékelték a megoldásra törekvést, az abban szereplő javaslattal kapcsolatban azonban legitimációs nehézségeket érzékeltek. Már jelezték azt a valószínűnek tűnő megoldást, hogy a tanácsok mandátumát törvényhozási úton meghosszabbítják. így megfelelő idő áll majd rendelkezésre a szükséges törvények megalkotására és a helyhatósági választások lebonyolítására. Rögtön jelzem, hogy az 1990. május 29-én kihirdetett 1990. évi XXXIV. tv. szeptember 23-áig a tanácsok megbízását meg is hosszabbította. A Szegeden működő politikai pártok előzőekben említett levele foglalkozott egyéb kérdésekkel is. Utalt az 1989. június 12-ei tanácskozásra, amikor a pártoknak a tanácsi testületekben való legalizált részvétele feltételeiben megegyezés született helyileg. A pártok javaslata most az akkori jogosítványok kiterjesztésére irányult, s a tanácskozási jog biztosításán túl igényelték a napirendekre vonatkozó ajánlás biztosítását, az iratokba betekintés lehetőségét, informálásuk javítását, kiterjesztését. Javasolták a levél aláírói, hogy a tanács és a végrehajtó bizottság működése hátralévő időszakában minél kevesebb olyan döntést hozzon, amelynek az új önkormányzati testület megválasztása utáni időszakra kiható következménye lenne. A tanácsok megbízásának meghosszabbításáról rendelkező törvény kimondta, hogy a tanácsi testületek működésük hátralévő idején csak nyilvános ülést tarthatnak, s azokról az országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok helyi szervezeteinek vezetőit az ülések előkészítésére vonatkozó szabályok szerint értesíteni kell. A szegedi végrehajtó bizottság 1990. október 18-án tartotta utolsó ülését és az akkor hozott 187-es számú határozatával a megválasztott városi önkormányzat alakuló ülését október 23-ára összehívta. 235
