Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Események, körülmények és szereplők a szegedi tanács végrehajtó bizottságának húsz esztendős krónikájában
vek részére történt pénzügyi kölcsönnyújtás körülményeire, a lakásszerzéshez biztosított támogatások megalapozottságára irányult. A feltárt hiányosságok megszüntetésére a tanács intézkedett ugyan, határozata azonban a város közvéleményének megnyugtatására és a közélet eddigi tanácsi szereplőinek kedvező megítélésére már alkalmatlannak bizonyult. A következő időszak történései ezt a megállapítást meggyőzően alátámasztják. Amikor a tanács 1988. szeptember 15-ei ülésén a tanácsi bérlakások értékesítésének szabályozását tárgyalta, egy tanácstag —■ állampolgári bejelentésre hivatkozással — kifogásolta a tanácselnök lakásvásárlási ügyét, s kérte annak megvizsgálását. A tanácselnökkel szemben e miatt a tanács összeférhetetlenségi eljárást indított. A bejelentő tanácstag szerint azonban a végrehajtó bizottság egésze is alkalmatlanná vált feladatainak megfelelő ellátására, ezért az 1988. október 21-ei tanácsülésen kezdeményezte a végrehajtó bizottságnak, mint testületnek a lemondását. Előterjesztésének megindoklását a tanács következő ülésére ígérte. A VB-tagok együttes lemondásának jogi lehetőségét többen tagadták, így a Belügyminisztérium állásfoglalását kérték az ügyben. A bizalomvesztés miatt azonban a végrehajtó bizottság három tagja még a válasz megérkezése előtt bejelentette lemondását. (Megemlítem csupán, hogy később, az 1989. december 14-ei ülésen öt tanácstagot is felszólított a lemondásra egyik társuk, közülük négy visszaadta a választóktól kapott megbízását, bár a bejelentő indítványának indokait esetükben sem hozta nyilvánosságra.) A Belügyminisztérium illetékes főosztályának 1988. november 8-ai leirata megerősítette azt az álláspontot, mely szerint a tanácstörvény a végrehajtó bizottság, mint testület lemondását nem teszi lehetővé. Nincs azonban jogi akadálya annak, hogy a tagok egyénileg terjesszék elő lemondásukat, vagy a tanács az egész végrehajtó bizottságot visszahívhatja. A tanács ez utóbbi megoldáshoz folyamodott (55/1988./XII.8./ T. hat.), mégis úgy, hogy az új testület megválasztásáig az addigi VB-t megbízta az ügyek vitelével. Egyidejűleg felkérte a Hazafias Népfrontot, hogy a végrehajtó bizottság tagjaira küldjön jelölést. A VB. megválasztására a tanács 1989. január 27-ei ülésén került sor. A Népfront tizenegy tanácstagot jelölt, a szavazást megelőző vita során összesen 23 tanácstag neve merült fel, közülük azonban öten nem vállalták, hogy nevük a szavazólapra felkerüljön. Végül kétmenetes szavazási procedúra eredményeként kilenc tanácstag lett a VB. nem függetlenített tagja. A tanácsi vezetők személye és ténykedése továbbra is bírálatot váltott ki. A tanácselnökkel szembeni vizsgálat idején a tanácselnök általános helyettesét ugyancsak összeférhetetlenségi eljárás alá vonta a testület a megyei népi ellenőrzési szervhez eljuttatott bejelentés alapján. Ebben lakáscseréjének, garázsépítésének, valamint tanácsi érdekeltségű részvénytársaságban vállalt szerepének körülményeit és jogszerűségét vonták kétségbe. Egy újságcikk szerzője az összeférhetetlenségi eljárásokat lebonyolító ügyrendi bizottság elnökét támadta néhány évvel korábbi kedvezményes járművásárlása ürügyén, amit az érintett valamiféle megfélemlítésnek, jogtalan befolyásolásnak minősített. A tanácselnök ügyében az ügyrendi bizottság figyelmeztetést javasolt, ami a terhére rótt kisebb súlyú vétség miatti elmarasztalást jelentette. A tanácselnök a javaslat 232
