Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
A város címeréhez kapcsolódóan a város zászlajáról szóló tanácsrendelet megalkotására csak a következő évben, 1975-ben került sor (1-es számú rendelet). A zászló leírása — amit a rendelet melléklete hiteles rajz és méretarány szerint tartalmazott — mellett a használat kérdéseire is kitért a rendelet. E körben érdekességként említhető, hogy mód volt cserezászlóként és elismerésként is adományozni. A tanácsrendszer legvégső szakában, 1990 áprilisában került kibocsájtásra a Szeged város jelképeiről szóló 1/1990. számú tanácsrendelet. Ez rendelkezett a város címeréről, zászlajáról, a díszpolgári címről és — újként — Szeged napjáról. A tanács ebben visszaállította a város történelmi címerét, s úgy rendelkezett, hogy a barokk keretes úgynevezett nagycímer mellett használható a csak a belső pajzsot ábrázoló kiscí- mer is. Továbbra is megmaradt a tanácsi körökben való engedély nélküli használat, de az engedélyezés terén különösebb megkötöttséget nem tartalmazott a rendelet. A zászlóról szóló rendelkezések közül megemlítjük, hogy ünnepi alkalmakkor a város nagycímeres zászlaját a tanács székházán ki kellett tűzni, egyes városi székhelyű állami vezetők irodáiban pedig elhelyezhető volt Szeged zászlaja. A díszpolgári cím adományozásának indokait vizsgálva: a tanácsrendelet kiemelkedő életmű elismerésének tekintette. Olyan kiváló személyiségek jutalmának tüntette fel, akik maradandó alkotásaikkal és tevékenységükkel elősegítették Szeged fejlődését, hozzájárultak anyagi és szellemi gyarapodásához, itthon és külföldön erősítették a város hírnevét. A város napjaként a tanácsrendelet május 21-ét jelölte meg, emlékezve az 1719. évi királyi adomány levélre, mellyel Szeged szabad királyi városi jogállást nyert. A város napjának programjairól is intézkedett a tanácsrendelet, melyet azután a 16 és 17/1993. /VII. 10./ Kgy. számú önkormányzati rendeletek helyeztek hatályon kívül, egyben megadták az előzőekben leírt témák új jogi szabályozását, kibővítve a helyi elismerések körét, eszközeit is. V. A TERÜLETI ÖNKORMÁNYZATI RENDSZERRE VALÓ ÁTTÉRÉS ÉS A HELYI JOGALKOTÁS ALAKULÁSA Az országban a 80-as évek végén bekövetkezett társadalmi-politikai változások számos érvényesülési területe közül — feldolgozásunk témájának megfelelően — a jogalkotással összefüggő kérdésekre, s e körben is elsődlegesen a partikuláris jogszabályok problematikájára térünk ki. Ebből a szempontból fontosnak látszik az 1989. évi alkotmány-módosítás idején született, azzal szoros összefüggésben lévő és a közigazgatási deregulációs intézkedésekről szóló 1143/1989. /XI.26./ MT. számú miniszter- tanácsi határozat. Ennek bevezetője a dereguláció célját abban jelölte meg, hogy általa az állampolgárok államigazgatási terheinek csökkentése, a tanácsok demokratikus önkormányzati jellegének erősítése, az államigazgatási irányítási joganyag korszerűsítése és a jogalkotás törvényességi követelményeinek érvényesítése legyen elérhető. A minisztertanácsi határozat feladatul szabta, hogy hatályon kívül kell helyezni a hibás, vagy az elavult célokat szolgáló jogszabályokat, ki kell iktatni az állampolgárok cselekvését indokolatlanul korlátozó előírásokat, a velük szembeni bizalmatlanságra 172
