Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
12./ Az általunk jellemzőnek vélt önkormányzati-helyi szabályozási tárgyakra vonatkozó áttekintésünket az állatok tartásáról szóló tanácsrendeletekkel zárjuk. Valószínűleg lakossági igényt szolgált az a körülmény, hogy a tanács időben először csupán a sertéstartásról rendelkezett (1/1956. szám), s csak ezt követően alkotott jogszabályt valamennyi fajta állat tartásáról. A 70-es évek elején azután e körből kiemelte a jogalkotó a kutyák tartására irányadó szabályokat. Ezt azzal lehet indokolni, hogy a városban megnőtt azoknak a száma, akik otthonukban (és már nem csak a családi házakban) kutyát tartottak. Végül említést érdemlőnek tartjuk, hogy egy időben — megfelelő országos rendezés hiányában — külön tanácsrendelet született az állati hullák megsemmisítéséről. Az állattartásról a 3/1959. számú tanácsrendelet adott első ízben szabályozást Szegeden a tanácsrendszer idején. Külön előírásokat tartalmazott a haszonállatokra, ezek közé tartozónak tekintette a lovat, a szarvasmarhát, a szamarat, az öszvért, a bivalyt, a juhot, a sertést és a kecskét. Épületek és objektumok, illetve városrészek megjelölésével megállapította, hogy hol tilos haszonállatot tartani, s jelezte, hogy a házi szükségletnek megfelelő mértékű tartáshoz hol volt szükség hatósági engedélyre. Rendelkezett a jogszabály az állattartással összefüggő közegészségügyi és építési követelményekről, valamint az állatok elhelyezésére szolgáló létesítmények tisztántartásáról. Külön foglalkozott a rendelet a baromfi, nyúl- és galambtartás kérdéseivel, a kutyát még az egyéb állatok között említette a legszükségesebb előírások (a lakók hozzájárulása, póráz, szájkosár alkalmazása) mellett. Végül kitért a tanács rendelete arra is, hogy a közfelfogás szerint háziállatnak nem tekintendő állatok tartásához hatósági engedély szükséges. Azt már az engedélyező mérlegelésére bízta, hogy az engedély megadása vagy megtagadása tekintetében milyen elvek szerint döntsön. A tanácsrendelet az eljáró hatóságok felsorolását követően szabálysértési tényállásokat állapított meg. Három módosító rendelet után átfogó jellegű új szabályozást a 2/1983. számú rendeletben produkált a tanács. Ebben a korábbiaknál precízebb megkülönböztetéseket adott az állatok különböző kategóriájára, de az ebtartást külön rendelet körébe utalta. A város területén állattartási övezeteket jelölt meg, a négy övezetben a tartható állatok, illetve azok mennyisége tekintetében tett megkülönböztetést. Külön §-ban rendelkezett az úgynevezett hétvégi vagy zártkertekben lehetséges állattartásról. A tartás körülményeinek és az egészségügyi követelményeknek e rendeletben is viszonylag részletes rendezése jellemezte a jogalkotó szándékait. Említést érdemel az állattartási hatóságnak az a felhatalmazása, hogy egyes, közelebbről is megjelölt körülmények (gazdasági érdek, az állattartó foglalkozása és szociális helyzete, stb.) esetén állattartást engedélyezhetett a tanácsrendelet által tiltott helyeken, viszont megszűntethetett ott, ahol a tartás a környezetet valamilyen szempontból károsan érintette. Az állattartási tanácsrendeletet a közgyűlés 6/1992. számú rendelete váltotta fel. A sertéstartás szabályozásáról már az előzőekben említést tettünk. Az 1956-ban hozott rendelet meghatározta azokat a területeket és objektumokat vagy intézményeket, ahol teljes tartási tilalom érvényesült, másutt — de a rendeletben konkretizált területeken és helyeken — korlátozott mértékű tartást engedélyezett. A tanács rögzítette 163
