Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején

dezések üzemeltetését és fenntartását. A 7/1968. számú tanácsrendelet váltotta fel az 1960-as szabályokat, elvégezve az időközben bekövetkezett változások jogi aktualizálását. A 27/1975. /X.30./ MT számú rendelet mellékleteként kiadott országos közműves csatornázási szabályzat szegedi végrehajtására készült a 2/1976. számú tanácsrendelet, amit 1978-ban és 1982-ben kis mértékben megváltoztatott a tanács.

10./ A temetőkre vonatkozó helyi szabályozás ugyancsak jellegzetesen önkormányzati jogosítvány volt, s e tárgyban a tanácsok is mindenütt alkottak rendeletet. Szegeden a 2/1959. számú rendeletben intézkedett a tanács, s a jogszabály bevezető részében jelezte, hogy egészségügyi, kegyeleti és esztétikai szempontok egyaránt indokolják az e körbe vágó szabályozást.

A rendelet hatálya a köz- és a felekezeti temetőkre egyaránt kiterjedt. Ebben az időben a Városgazdálkodási Vállalat kezelésében lévő belvárosi temető számított köztemetőnek, míg tizenegy felekezeti, vagyis egyházi kezelésben lévő temetőt is felsorolt a tanács rendelete. Ezek fenntartásáról az érintett egyházi szervek gondoskodtak. A tanácsrendelet kimondta, hogy temetni és az elhamvasztottak maradványait tartalmazó urnákat elhelyezni csak temetőül kijelölt helyen szabad, kivéve a Fogadalmi templom kriptáját, ahol püspöki bejelentés mellett megengedett volt a temetés.

Temetők létesítését és bővítését csak a rendezési tervnek megfelelő helyen engedélyezhette az illetékes kerületi tanács végrehajtó bizottsága, temető lezárásáról, megszűntetéséről, vagy lezárt temető újra használatba vételéről szóló döntéseivel együtt az engedélyezéshez a városi végrehajtó bizottság jóváhagyására volt szükség. Temetkezési tennivalók végzésére — szűk kivétellel — csak a Városgazdálkodási Vállalat volt jogosult, ilyen teendőkre magánszemélyek nem kaphattak iparjogosítványt.

A tanácsrendelet részletes szabályokat tartalmazott a temetők bekerítéséről és fásításáról, valamint területükön sírhelytáblák, sírhelysorok és sírhelyek, továbbá hamufülkék kialakításáról, meghatározta a különböző adottságú temetkezési helyeket (pl. egyes sírhely, sírbolt, csontfülke). A temetőt a jogalkotó korlátozott használatú közterületnek minősítette, a temetkezési helyekért az árhatóság által megállapított használati díjat kellett fizetni a temető kezelője részére.

A jogszabályban pontos előírások voltak találhatók az egyes temetkezési helyek jellegzetességeiről és különböző műszaki, fenntartási és nyilvántartási kérdéseiről. Meghatározta a jogalkotó a ravatalozás, a sírgondozás, a temetőben való magatartás szabályait, rendelkezett temető, vagy temetőrész lezárásáról, kiürítéséről. A tanács- rendelet felsorolta azokat a tevékenységeket és magatartásokat, melyek — előírásaiba ütközés folytán — szabálysértést valósítanak meg. A 2/1968. számú rendelet néhány kérdésben igyekezett korszerűsíteni az alaprendelet által megállapított szabályokat.

Több más tanácsrendelethez hasonlóan a temetőkről és a temetkezési tevékenységről is készült központilag jogszabály, e miatt a helyi rendezést felül kellett vizsgálni, és újból meg kellett fogalmazni a helyi előírásokat, összhangban az országos normákkal. Ez jellemezte a 2/1974. számú tanácsrendeletet is, amely a 10/1970. /IV. 17./ ÉVM-Eü.M. számú együttes rendelet által nyitvahagyott kérdésekre adott szabályozást. A korábbi helyi rendeleteket a jogalkotó igyekezett időszerű szabályokkal kiegészíteni, így pl. a temető kezelőjére bízta a temető rendjéről szóló szabályzat megálla159