Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
mely a tetőtérbeépítés és az emeletráépítés rendjét tartalmazta. Meghatározó volt az építési lehetőség pályázat útján történő elnyerése, a rendelet természetesen részletszabályokat is adott. A 2/1984. számú tanácsrendelet szintén kiegészítette az alaprendeletet, s külön szabályokat határozott meg a fiatal házasok, valamint a két- vagy többgyermekes családok támogatására. A jogalkotó rögzítette a vissza nem térítendő helyi állami (tanácsi) támogatás feltételeit, formáját és mértékét, a juttatás módját és esedékességét. E kérdéseket utóbb a 2/1985. számú rendeletében újból szabályozta a tanács, másrészt rendelkezett a bérleti jogról a lakásügyi hatóság részére történő lemondás esetén fizetendő térítés összegéről és a lakásvisszaadás egyéb vonatkozásairól. A tanácsrendszer idején az utolsó átfogó lakásügyi szabályozást az 5/1986. számú tanácsrendelet adta. E helyi jogszabállyal kapcsolatban is azt kell mondanunk, hogy a korábbi lakásgazdálkodási rendelkezések korszerűsített változatának tekinthető. Arra természetesen nincs lehetőség, hogy az eltérő megoldásokat a jelen feldolgozás keretében bemutassuk, ez csak egy kifejezetten lakásügyi kérdéskör elemzése keretében lehetne indokolt. Talán mégis érdemes a rendelet egyik új elemére rámutatnunk, ez pedig a tanácsi rendelkezés alatt álló lakótelkekkel való gazdálkodás témája. A rendeletben a tanács kimondta, hogy a lakótelkek felhasználására és elosztására éves tervet fogad el a végrehajtó bizottság. A telek biztosítása igénylés alapján történik, egyúttal meghatározta a tanács, hogy kik jogosultak telekigénylésre, illetve juttatásra, s milyen eljárási szabályokat kell érvényesíteni. A 2/1988. számú rendeletben egységes szerkezetben tette közzé a jogalkotó az indokolt módosításokat is magába foglaló helyi lakásügyi szabályozást, amit azután még három alkalommal módosított. A legutóbbi ilyen rendelet 1989 májusától volt hatályban. A tanácsrendszert követően a városi önkormányzat testületé, a közgyűlés 1992. közepén bocsájtott ki lakásügyben rendeletet, s ekkor szűnt meg a tanács által tett ilyen tárgyú helyi szabályozás. 5./ Ha visszatekintünk a tanácsrendszert megelőző időszak helyi jogalkotási produktumaira, tapasztalhatjuk, hogy a lakóépületek és lakások, valamint a lakóházakban lévő egyéb célra szolgáló helyiségek használatát a polgári önkormányzatok szabályozási körükbe vonták. Feldolgozásunk megfelelő helyén magunk is utaltunk már arra, hogy az 1956. évi országos felülvizsgálat érintette a lakóházak rendjéről szóló korábbi szegedi szabályrendeletet, ami akkor hatálytalanná vált. A tanács e tárgyban végül 1959 elején alkotott 1. sorszámozással rendeletet, annak bevezetőjében megfogalmazott célok — a lakók egymás iránti kölcsönös megbecsülése, az együttélési követelmények betartása és a tulajdon védelme — érdekében. A jogalkotó a házirend hatályát az állami és a személyi tulajdonban álló valamennyi lakóházra, és az ott állandóan vagy ideiglenesen tartózkodó minden személyre kiterjesztette. Kivette azonban e körből azokat az épületeket (diákotthonok, laktanyák, munkásszállók, irodaházak, iskolák, üzemek, stb.), melyekben nincs lakás, vagy az ott lakók döntő többsége nem bérleti jogviszony alapján él az objektumban. A tanács- rendelet a házirend betartását mind a bérlők, mind pedig a kezelő vagy tulajdonos kö147
