Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

I. Példák a múltból

JEGYZETEK AZ 1950 ELŐTTI VÁROSI ÖNKORMÁNYZATRÓL

Az elmúlt egy-két esztendőben felgyorsult társadalmi folyamatok és a napjainkban is zajló, az állami életet is alapjaiban érintő változások kiterjednek a helyi köz- igazgatásra, melyet döntően a tanácsok rendszere foglal magában. A különböző politikai célkitűzések és a központi állami szervek, elsődlegesen az Országgyűlés és a Minisztertanács eddigi állásfoglalásai egyaránt az önkormányzati jellegű, megfelelő jogosítványokkal rendelkező, a települések lakosságának érdekeit kellő önállósággal megvalósító vagy képviselni képes közigazgatás kialakítására irányulnak.

A magyar társadalom életében és a magyar közigazgatás történetében az önkormányzati működés nem új, nem ismeretlen szisztéma. A tanácsok 1950. évi létrehozásáig — az alapelveket nem érintő változások mellett — a helyi igazgatás megvalósulása ugyanis a területi önkormányzatok útján realizálódott. Úgy tűnik, éppen ezért nem lenne felesleges felidézni Szeged város vonatkozásában a tanácsrendszer előtti törvényhatóság néhány jellegzetességét. Nyilvánvaló, hogy a teljességre törekvés nem követelhető módszer, de az intézmény meghatározó megoldásainak áttekintése minden bizonnyal hozzájárulhat állampolgári ismereteink bővüléséhez.

A helyi önkormányzatok jogállásáról, teendőiről, szervezetéről és működésük alapvető kérdéseiről a múlt század utolsó előtti évtizedében, 1886-ban született szabályozás a XXI. és a XXII. számú törvénycikkben. Ezeket később módosították ugyan, jelentősen az 1929. évi XXX., majd az 1933. évi XVI. törvénycikkek, utóbb az 1945. évi társadalmi fordulat következtében változtak jelentős tartalmi tényezők (főként a testületek létrejöttét és személyi összetételét illetően), a jogi rendezést azonban meghatározó módon egészen a tanácsrendszer létrejöttéig mégis ezek tartalmazták.

A helyi önkormányzatok körébe a vármegyék és a törvényhatósági jogú (korábban szabad királyi) városok, valamint a községek (megyei városok, nagy- és kisközségek) tartoztak. Megjegyezzük, hogy jelen áttekintés keretében — témánknak Szegedre konkretizálása folytán — a törvényhatósági jogú városokra vonatkozó szabályozást kívánjuk jelzésszerűen ismertetni, az egyéb területre irányuló esetleges utalások csak elkerülhetetlennek ítélt összefüggések következménye.

Az 1886. XXL törvénycikk (a továbbiakban: Törvény) a törvényhatóságok jogosítványaiként az önkormányzat gyakorlását, az állami közigazgatás közvetítését sorolja fel, de hozzáfűzi, hogy ezeken felül egyéb közérdekű, sőt országos ügyekkel is foglalkozhatnak, véleményüket más törvényhatósággal egyeztethetik és a kormánnyal közölhetik, a törvényhozáshoz is felterjeszthetik. A törvényhatóságok hatásköre tehát e háromféle teendőt foglalja magában: ötvözve az ügyek önálló intézését és szabályozását, valamint az állami közigazgatási érdekű ügyekben való állásfoglalás és véleménynyilvánítás lehetőségét.

13