Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
II. A TANÁCSRENDELET-ALKOTÁS GYAKORLATA ÉS ENNEK JELLEMZŐI SZEGEDEN Feldolgozásunk eddigi része olyan témákra irányult, melyek — kisebb-nagyobb eltérésekkel — bármelyik tanács jogalkotó munkáját jellemezték, vagy éppenséggel meghatározták. Az azonban már egyedi sajátosság, hogy egy településen: adott városban vagy községben mi indította el a tanács jogszabályt eredményező tevékenységét, mik voltak a szabályozást indokló körülmények, milyen rendezési megoldások merültek fel, s ezek közül a tanácsi testület milyen meggondolások folytán fogadta el az egyik vagy másik változatot. A helyi társadalom tagjainak vagy szervezeteinek volt-e módja a szabályozás kialakításában részt venni, egyáltalán merült-e fel ilyen igény, s ha igen, a tanácsi szervezet részéről megnyilvánult-e törekvés ennek elismerésére, kielégítésére? Ugyanígy sajátos, hogy a rendeletalkotás előkészületi stádiumában milyen tényezőket kellett feltétlenül figyelembe venni, hogyan formálódott a helyi jogszabály tervezete, az milyen — életszerű és jogi természetű — fázisokon keresztül jutott el a döntésig? A tanács testületének aktusa hogyan vált jogi normává és az életviszonyok tényleges alakítójává, erre alkalmas volt-e egyáltalán? Ezekre a kérdésekre remélhetőleg választ kapunk, ha a rendeletalkotás gyakorlatát és ennek egyes elemeit megvizsgáljuk és értékeljük. 1./ Jogszabály kifejezetten nem rendelkezett arról, hogy a tanácsrendelet-alkotással kapcsolatban lehetséges-e kezdeményezési jogról beszélni, s ha van ilyen, az kiket, illetve mely szerveket illet meg. Véleményünk szerint e téren különösebb megszorítás nem lett volna célszerű, s Szegeden gyakorlatilag bárki fel is vethette tanácsrendelet létrehozásának szükségességét. Természetesen ilyenkor a tanács mérlegelésétől függött, hogy adott kérdésben bocsájtott-e ki rendeletet vagy sem. Más volt azonban a helyzet akkor, ha központi jogszabály — elsődlegesen törvény vagy minisztertanácsi rendelet — utalt arra, hogy az országos előírások részletszabályait a tanácsok a helyi sajátosságok figyelembe vételével rendeletben állapítsák meg. Ez olyan kezdeményezésnek minősült, amikor a tanács nem mérlegelhette rendeletének megalkotását, hanem arra köteles volt. Magának a tanácsnak is lehetett korábbi állásfoglalása valamely kérdés helyi rendezésére, ez esetben is kötelező volt a jogalkotás, hacsak a testület utóbb önmaga nem hozott eltérő döntést az időközben megváltozott körülmények miatt. A harmadik tanácstörvény hatására a hetvenes évek elején országosan fellendült a tanácsi rendeletalkotás, s igény jelentkezett arra is, hogy e téren valamiféle tervszerűség érvényesüljön. Megformálódott olyan követelmény, hogy a tanácsok — az országos szervekhez hasonlóan — állítsanak össze a helyi jogalkotás szükségleteiről programot, alakítsák ki a tanácsrendeletek létrehozásának helyi tervét. Ez egyúttal a jogalkotó önellenőrzése egyik módszerévé is válhatna, hiszen kiterjeszthető a már meghozott helyi rendeletek törvényességének, célszerűségének vizsgálatára. Szegeden 1972-től kezdetben éves ütemezésben, utóbb három évre vonatkozóan készült rendeletalkotási program. Ez tartalmazta, hogy mely kérdésekben kell rendeletet alkotni, a szabályozás tervezetét személy szerint ki tartozik kidolgozni és milyen 123
