Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
szervek jogszabályaival (törvény, minisztertanácsi rendelet, stb.), mint magasabb szintű jogforrással nem lehet ellentétes, s e körbe sorolta a felsőbb szintű tanácsok rendeletéit is. Az előírások között szerepelt a kihirdetés előtt jóváhagyásra történő felterjesztés kötelezettsége, továbbá a helyi rendelet aláírásának és kihirdetésének, valamint hatályba lépésének szabályozása is. Említést érdemel az a későbbiekben már mellőzött jogi megoldás, hogy a tanács- törvény a tanács testületé mellett a végrehajtó bizottság számára is lehetővé tette a szabályrendelet-alkotást, mégis úgy, hogy ilyenkor a vb. a tanács nevében járhatott el, másrészt, hogy a vb. által alkotott szabályrendeletet a tanácsnak be kellett mutatni. Az első tanácstörvény négy évig volt hatályban. Megállapítható, hogy ekkor — az országos tapasztalatokkal egyezően — a helyi rendeletalkotás Szegeden is igen kezdetleges volt. A rendezést igénylő kérdések zömében ugyanis volt országos jogszabály, a helyi végrehajtást pedig inkább a kevesebb kötöttséget jelentő határozatokkal oldották meg általában a tanácsi testületek. A központi állami szervek részéről hiányzott a tanácsi jogalkotó munkához feltétlenül szükséges támogatás, ami az erőteljes centralizációs törekvések mellett érthető is volt. Tény még az is, hogy a helyi jogalkotás előkészítésének feladatai ebben az időben nagyon sok helyen a tanácsi hivatali szervezetben dolgozók szakmai felkészültségét meghaladó követelményt jelentettek. b./ Az 1954. évi X. tv., a második tanácstörvény részletesebb és pontosabb előírásokat adott a tanácsok rendeletalkotási jogáról, mint a korábbi szabályozás. A helyi rendeletalkotás jelentőségét erősítette az a rendelkezés, mely szerint a lakosság jogait és kötelességeit érintő magatartási szabályokat a tanácsok ezután csak rendeletben állapíthattak meg. A jogalkotó a tanácsrendeletek előírásainak hatékonyságát kívánta előmozdítani azzal, hogy lehetővé tette a tanácsrendeletek megsértőivel szemben a szabálysértés miatti felelősségre vonást és e miatt pénzbírság kiszabását. A törvény egyértelműen szabályozta a jogforrási hierarchiából adódó követelményeket, nevezetesen azt, hogy a tanácsrendelet magasabb szintű jogszabályokkal nem lehet ellentétes, ha pedig mégis az lenne, a felettes tanács jogosult volt megsemmisíteni vagy megváltoztatni. A tanácsrendeletnek a felettes tanácshoz történő felterjesztése csupán észrevételezés, lényegileg törvényességi véleményezés céljából szükséges, az addig megkívánt jóváhagyást tehát megszüntette a jogalkotó. A második tanácstörvényben ezeken túl a korábbi szabályozáshoz viszonyítva egyéb változások is fellelhetők (pl. szabályrendelet helyett a tanácsrendelet fogalmának bevezetése, a végrehajtó bizottság jogalkotói jogosítványának megszüntetése), s ezek — más tényezőkkel együtt — a helyi jogalkotás jobb megalapozását és egyben fellendítését eredményezték. A kedvező tendenciák — tanulmányunk további részéből is megállapíthatóan — Szegeden szintén jelentkeztek és azzal jártak, hogy a tanácsrendelet-alkotás az 1950-es évek közepén városunkban is megkezdődött. A korábbiaknál megalapozottabb és részletesebb szabályozás, valamint a tanácsok rendeletalkotó tevékenységének megindulása, majd erőteljesebb jelentkezése a közjogi és közigazgatási szakirodalom művelőinek figyelmét is felkeltette a téma iránt. Ez idő tájt kezdtek neves szerzők a második világháborút követően újból foglalkozni a helyi rendeletalkotás elvi problémáival, de a tanácsi munkaterületen dolgozó szakemberek 120
