Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
VI. Gyengélkedő gazdaság – emelkedő szellemi élet (1919-1945)
A nagygyűlés napján, azaz e hó 20-án (vasárnap) d. e. 1/2 10 órakor külön vonat fog indulni Szegedre, s a küldöttség tagjai 50%-os viteldíj kedvezményt kapnak. Makó, 1928. május 10. Dr. Nikelszky polgármester” Forrás: CSML ML Polgármesteri Hivatal iratai 343/1928. Felhívás egy békerevíziós gyűlésre. 1919. január 18-án a versailles-i palota tükörtermében megnyílt az I. világháborút lezáró békekonferencia. A „négy nagy” határozata szerint a legyőzöttekkel nem tárgyaltak, őket csak a már előkészített békeszerződés átadására hívták meg, ahol szóban kifejthették álláspontjukat. Ezt követően írásbeli észrevételeik áttanulmányozása után készültek el a békeszerződések végleges szövegei, amelyeket a vesztes országok ultimátumszerűén kaptak meg. Az ún. „kis győztes” országok (Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Jugoszlávia és Görögország) meghívást kaptak a tárgyalásokra is, ahol igényeiket előadhatták. 58 bizottság foglalkozott a terület- és határ megállapításokkal, valamint a gaz- dasági-jóvátételi kérdésekkel, elsődlegesen a győztesek kívánságainak figyelembe vételével. A veszteseknek el kellett fogadniuk a területi változásokat, a rájuk rótt katonai, gazdasági és jóvátételi kötelezettségeket, és vállalniuk kellett azt, hogy a háborús felelősség csak őket terheli. Az 1920 januárjában Párizsba érkezett magyar békedelegációt Apponyi Albert vezette. Felszólalásában az ezeréves Magyar Királyság integritása mellett a következő szavakkal érvelt: „A történelmi Magyarország ...Európában egyedülálló természetes földrajzi és gazdasági egységgel rendelkezik. Területén sehol sem húzhatók természetes határok és egyetlen részét sem lehet elszakítani anélkül, hogy a többiek ezt meg ne szenvedjék. Önök visszautasíthatják a történelem szavait mint elvet egy jogi konstrukció megépítésénél, de a történelem tanúságát, amelyet az ezer éven át hangoztatott, figyelembe kell venniük. ” A konferencia nem méltányolta Apponyi angolul és franciául ismertetett érveit, de többször visszatért a Teleki Pál és munkatársai által készített ún. „vörös térkép” és válaszjegyzék etnikai érveire, melyek szerint „Az új határ elszakítana Magyarországtól tisztán magyarlakta vagy nagy többségben magyar lakosságú óriási területeket, amelyek a nagy magyar tömbbel szoros összefüggésben vannak. ” 1920. június 4-én a versailles-i Trianon kastélyban aláírt béke Magyarország területét közel egyharmadára csökkentette, a 18,2 milliós lakosságból az új határok között csak 7,6 millió maradt. Az elcsatolt területeken élő lakosság legnagyobb része nemzetiségi volt, viszont közel 3,3 millió magyar került más országok területére, fele zárt tömbökben, a határokhoz közel. Maga Magyarország etnikailag csaknem homogén állammá vált, a kisebbségek szétszórtan, kis számban maradtak területén. Lehetett volna az etnikai, nemzetiségi elveknek jobban megfelelő, igazságosabb határokat húzni, 243
