Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
III. Makó az Alföld fő városa a török korban
FORRÁS: Tinódi Lantos Sebestyén: Erdéli história. Kolozsvár, 1553. In: XVI. századbeli magyar költólc művei II. 1540-1555. Közzéteszi Szilády Áron. Bp., 1881. (Régi Magyar Költők Tára, III.) 42-43. (1110-1140. sorok) Tinódi Lantos Sebestyén: Erdéli história. A forrás Tinódi Lantos Sebestyén (1505 k.-1556) históriás énekéből való. így nevezték a 16.században azokat a történeti tárgyú, elbeszélő jellegű műveket, amelyek a magyar nyelvű műepika kialakulása szempontjából is nagy jelentőségűek voltak. A mohácsi csata utáni évtizedek, az ország megosztottságának nehézségei, az újraegyesítés vágya, a törökellenes összefogás szervezése ezt a műfajt hatásosan fel tudta használni. A vallásos históriák a reformáció hatására hamarosan túlsúlyba kerültek, mellettük a regényes históriák, a krónikás énekek és a tudósító énekek képviselték ezt a műfajt. Tinódit a tudósító ének első és legnagyobb képviselőjeként tartja számon az irodalom. Baranya megyei családja Török Bálint gazdag dunántúli földbirtokos jobbágya lehetett, iskoláztatása, latin tudása, zenei képzettsége az itteni lantos és deák szolgálatból származhatott. Urának egyik hadi vállalkozásában szerzett sebesülésére utalhat a később maga tervezte címerében a kard pengéjét három ujjal tartó kéz. Buda 1541-es elfoglalásakor Török Bálintot elhurcolták török rabságba, így új pártfogókat keresett: Istvánffy Imre és Werbőczy Imre után Nádasdy Tamás segítette kassai megtelepedését. 1553-ban patrónusa javaslatára iktatta Ferdinánd őt és családját nemesi sorba. Nádasdy sárvári birtokán hunyt el az akkor már szinte hivatásos költőként ismert, megbecsült lantos és krónikás. A mintegy 12000 sorra terjedő, hatalmas életművében verses formában dolgozta fel az 1541 és 1551 közötti Magyarország történeti eseményeit. Ezzel a magyar nyelvű történetírás első igazán jelentős képviselője lett. Hiteles és részletező leírásaiból hű korkép bontakozik ki, bár történeti adatai nem mindig pontosak. Információit személyes utánjárással, beszélgetésekkel szerezte a végvári harcok vagy a diplomáciai tárgyalások különböző helyszínein. Műveiből megismerhetők a 16. század első felének, közepének végvári élete, a várak állapota, a harcosok és a lakosság jellemzői, ellátottsága éppúgy, mint a magyar és a török igazgatás, katonai vezetés személyiségei, tisztségei, egymáshoz való viszonyuk és nehézségeik. A verses-énekes forma volt az egyetlen mód arra, hogy munkái eljuthassanak azokhoz, akiknek elsősorban buzdításul szánta, a végvári vitézekhez, hiszen a pihenés óráiban ők a lanttal kísért énekeket szívesen hallgatták. Kritikája éles, humora találó, csattanói szórakoztatók voltak, stílusa lebilincselő. Tinódi énekszerző munkássága 1552-1553-ban érkezett a csúcspontjára. Az 1551-1552-ben kibontakozott nagy török offenzíva minden jelentősebb eseményét megörökítette, kiemelve a sikereseket, megfogalmazva a tapasztalatokat, hogy buzdítsa kortársait a pogány elleni harcban. Kiváltképp alkalmas volt erre az Eger vár viadaljáról 1553-ban írt ének (rövidített latin fordítását a külföldiek tájékoztatására Zsámboki János humanista készítette) vagy az Erdéli história. Műveiből tudatosan összeállított gyűjtemény: a Cronica, amelyet 1554-ben Kolozsvárott nyomtattak ki. 57
