Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
III. Makó az Alföld fő városa a török korban
12. 1528. november 8-29. „...jött egy török követ János királyhoz Mehmed bégtől...” „...Dóczi Jánosnak volt egy tornya birtokán, Szegen, azt a tornyot már Ferdinánd pártja birtokolta. Az Óbudáról való Kaszás Miklós mondta a királyi felségnek: Kegyelmes király uram, ha meghallják a latrok a királyi felséged nagy hatalmát, talán megfutnak a szegi toronyból. — A király csak Dóczi János miatt tért ki Szeg (Szegvár) felé. Vele volt egy jeles ember, Te- legdi Miklós. Mikor lovon futottak a nevezett torony alá, Telegdinek a lábát a várból puskával meglőtték, s egész életére mindig sántított... Elértünk Makóra. A király Pozsár Bálint polgár házában szállott meg, s ott feküdt hat napig, Bereck hitvalló napjáig. Ez alatt a hat nap alatt jött egy török követ János királyhoz Mehmed bégtől. A szegény király nagyon örült, mert Szegen hallotta, hogy Mehmed bég két, erővel bevett várat, Becsét és Becskereket neki adta ajándékba. A király örömmel elfogadta. Azután a király megparancsolta Mehmed bégnek, hogy jöjjön a kijelölt helyre. Mehmed bég ugyanis fel volt készülve török hadinéppel János király megvédésére az ellenpárttal szemben, mert még Ungvárról elküldte a király a magyar törököt követül Mehmed béghez, hogy várja meg őt Makónál. A találkozót egy kis falu, Tápé mellé tették, ahol rév van a Tisza folyón Makó felől. A találkozót vasárnapra tűzték ki, Szent Márton hitvalló napjára. János király el akart menni oda a kijelölt napra, Makóhoz legfeljebb két nagy mérföldre volt. A király megparancsolta főembereinek, hogy készüljenek fel vele ellovagolni a török Mehmed béghez...” FORRÁS: Szerémi György: Magyarország romlásáról. Erdélyi László fordítását átdolgozta Juhász László. A bevezetőt és e jegyzeteket írta Székely György. Bp., 1961. (Monumenta Hungarica, V.) 180-181. Juhász László fordítása. Szapolyai János király Makón. Az 1526. augusztus 29-i mohácsi csatavesztés a török hadakkal szemben hosszú időre meghatározta Magyarország helyzetének alakulását. Még ugyanebben az évben Magyarország rendjei egymás után két királyt választottak: a tokaji, majd a székesfehérvári részországgyűlés után Szapolyai Jánost november 11-én, a pozsonyi ország- gyűlésen jelenlévő főurak kis csoportjai Habsburg Ferdinándot december 17-én koronázták meg. Már ekkor megmutatkozott a későbbi időkre is jellemző széthúzás: a főurak mindig annak oldalára álltak, aki anyagi és hatalmi igényeiket jobban kielégítette. Mindkét király csaknem állandó harcot vívott egymással a kizárólagos hatalo52
