Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)

VII. A rendszerváltások kora Makón (1945-1991)

tak 64,4%-a adta le szavazatát, az április 8-i második fordulóban pedig 45,5%-a. Végeredményben az MDF 164, az SZDSZ 94, az Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt pedig 44 helyhez jutott, míg az MSZP-nek 33, a Fidesz-nek 22, a KDNP- nek pedig 21 képviselője, valamint nyolc független került a parlamentbe. Az MDF, mint a választás győztese, április 29-én megegyezett az SZDSZ-szel. 1990. május 2-án összeült az új országgyűlés, amely május 23-án elfogadta Antall József miniszterelnök (MDF) jobbközép irányzatú kormányprogramját. 1990. augusztus 3-án a parlament megválasztotta Göncz Árpádot köztársasági elnökké. Az önkormányzati választásokra az év októberében került sor.

1989-ben a makói közéletben változást hozott a pártok megjelenése. Elsőként februárban megalakult az MDF helyi szervezete, majd ezt követte a Fidesz, az FKGP, az SZDSZ, később a KDNP. Az új pártok mellett 1989 októberében megalakult az MSZP makói és városkörnyéki szervezete is. A tavaszi országgyűlési választásokon tizenhat jelölt kívánt parlamenti mandátumot szerezni. Támogatottságát tekintve hamarosan nyilvánvalóvá vált az erősorrend. Esélyesnek számított az MDF, az FKGP és az SZDSZ, a középpártok között a Fidesz, az MSZP, az Agrárszövetség, a KDNP, az MSZMP és a Nemzeti Kisgazdapárt kapott helyet, elenyésző támogatottságot kapott a Hazafias Választási koalíció, a Magyar Néppárt, valamint az MSZDP. Március 25-én Makón 13238-an (62,02%), április 8-án 9085-en (42,49%) éltek választási jogukkal. A választásokat dr. Mihály Zoltán az MDF jelöltje nyerte meg.

Az önkormányzati választások nagyobb lehetőséget adtak a pártok számára a politikai szerepvállalásra, hiszen az egy országgyűlési jelölttel szemben tizennégy egyéni és tizenhárom listás mandátum megszerzésére nyílt lehetőség. A jelölteket állító pártok mérsékeltebb kampányt folytattak, mint az országgyűlési választások során. A választások első fordulóját nagyfokú érdektelenség kísérte. A szavazásra jogosultak mindössze 29,6%-a élt jogosítványával, ami az önkormányzati törvényben rögzített 40%-os érvényességi küszöböt meg sem közelítette. Az első fordulóban a kisgazdák értek el igen jó eredményt. Jelöltjeik, mind a pártlistán, mind az egyéniben a leadott szavazatok közel egyharmadát szerezték meg. Tizennégy egyéni jelöltjük közül kilenc várta első helyen a folytatást, közülük többen tetemes előnnyel.

Az érdektelenség miatt október 14-én került sor a második fordulóra. Minden körzetben meg kellett ismételni a választást. A részvételi arány nem csökkent számottevően, a 29%-ról 28,4%-ra esett vissza. Egyéni körzetben kilenc kisgazda (Lukács Kázmér, Dégi Zoltán, Széli Imre, Papp Imre, Kómámé dr. Nagyfalusi Mária, dr. Sánta Sándor, ifj. Börcsök Lajos, Gál Sándor, Nagy György József), két MDF (Alföldi Géza, dr. Nagy Lajos), két SZDSZ-Fidesz (dr. Siket István, Galamb Ferenc), valamint egy független (Gáspár Sándor) képviselő jutott mandátumhoz. Listán öt kisgazda (dr. Kiss Ferenc, dr. Kiss Sándor, Karakas Sándor, Frank György, Karácsonyi Sándor), három MDF-es (Gilicze János, dr. Rácz Árpád, Vida Sándor), valamint egy- egy Fidesz (Puskás Csaba), KDNP (dr. Domokos Mária), MSZP (Gazdag János), MSZMP (Szilágyi Gyula), SZDSZ (dr. Suba István) jelölt kapott helyet az új képviselőtestületben. A FKGP dr. Sánta Sándort jelölte polgármesternek. Az FKGP-n kívüli többpárti ellenzék dr. Siket István személyében állapodott meg. 1990. október 26-án, heves és személyeskedésekkel tarkított vita után sikerült a kisgazdáknak érvényesíteni319