Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
VII. A rendszerváltások kora Makón (1945-1991)
itt Földeákon nem. Ez a darab ezzel a csoporttal az ellenség malmára hajtaná a vizet. Nem látok művészi és szakmai felkészültséget. B. elvtárs: Szakmai szempontból ez az előadás a haladó hagyományok lebecsülése volt. Nagyon figyelnem kellett, hogy megértsem, illetve kihámozzam a darab mondanivalóját. Az előadásból nem lehet megállapítani, hogy egy nagy író írta... 5. Klárafalva: A műsor kiválasztása jó volt, azonban hiányos volt a szövegtudás és ez rányomta bélyegét az egész darab lefolyására. Az öreg béres nem mer elmozdulni a színpadon, mert tudja, hogy a melléje állított lécre szüksége lesz, akkor, amikor a kulák megtámadja. A csoport tagjai lelkesek. A kritikát elfogadják, úgy látom, hogy a versenyig sokat fognak fejlődni. T. elvtárs: A darab választása időszerű. A kulák elnyomást mutatja be és a felszabadult béres helyzetét. Javaslom, hogy szakmai segítséget adjunk és engedjük a járási döntőre. B. elvtárs: A kulákot játszó színésznek jó mozgása van, de túlteng a színpadon. A béres gyengébb. Ellenkezőleg kell játszani. Az előadás vége felé a kulák menjen a béres után és váljon gyengébbé, így az összeverekedésük olyan lesz, hogy elhisszük arról a Pali bácsiról, hogy erőt kapott. Az öreg béresnek valóban öregembernek kell lenni, tehát úgy kell maszkírozni. Aki a kulákot játssza, meg kell dicsérni, mert szépen beszél. A béresnek fokozatosan kell kiegyenesedni, és a kuláknak összehúzódni... A bizottság „Az öreg béres” színművet egyhangúlag járási versenyre javasolja...” Forrás: CSML ML Makó Város Tanácsának iratai. Művelődési O. 1952. szn. jkv. Amatőr színjátszó verseny értékelése. Az 1948/49-es politikai fordulatot követően radikális változások következtek be az irodalmi és művészeti életben is. 1949-ben megkezdődött a múlt és a hagyományok átértékelése. A könyvtárakból központilag elkészített jegyzékek alapján selejtezték az ideológiai szempontok alapján kijelölt műveket, tekintet nélkül arra, hogy azok történeti művek, vagy esetleg a világirodalom remekei közé tartoztak. Irodalmi folyóiratokat szüntettek meg. Több értelmiségit, írót, újságírót, művészt hurcoltak meg, sokan kerültek börtönbe. Az irodalom és a kultúra irányítását az intézményekbe helyezett párttitkárok és személyzetisek biztosították. Ami nyilvánosan megjelent, abban az útmutatások alapján kellett megvalósítani a szocialista realizmust. Tematikailag legfontosabb jellemzők közé tartozott a munkás-, paraszt-, bányász-, értelmiségi problémák tárgyalása, bemutatása, a hibák feltárása, az ellenség leleplezése, és természetesen a pozitív hős szocialista szempontból történő előtérbe állítása. Ezek mellett, vagy inkább előtt, természetesen megjelent patetikus ódákban, dalokban, versekben és sorolhatnánk tovább a legkülönbözőbb művészeti ágakat, Sztálin és Rákosi Mátyás alakja úgy, mint a nép vezérei, hősei és bölcs tanítói. A kultúrpolitika nagy súlyt helyezett a kistelepülések közművelődési intézményeinek felállítására és fejlesztésére. 1953-ban már több mint 2000 művelődési otthon 292
