Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
II. A Csanád nemzetség századai
rémben, Gizella fejedelemasszony várában alakult ki. Ennek nyomán kezdett hozzá István a többi egyházmegye megszervezéséhez, élükre külföldi egyházi személyeket állítva. A királyi címet és a koronát II. Szilveszter pápa adományozta Istvánnak a német császár beleegyezésével és egyetértésével. Az esztergomi királykoronázás (1000. december 25. és 1001. január 1. közé tehető), amelyet István püspökei végeztek, azt jelentette, hogy Magyarország belépett az európai keresztény népek közösségébe, és a király hatalma isteni eredetű. 1001 tavaszán Esztergom érseki rangra emelkedett, így a Magyar Királyság önálló egyháztartományként Rómához tartozónak vallhatta magát. Tehát a keleti ortodoxia nem válhatott uralkodó vallássá országunkban. Mindemellett István viszonya nem volt kizárólagosan és egyoldalúan nyugatbarát, bencés kolostorok és ortodox monostorok egyaránt létesültek az ő időszakában. A keresztény egyház mindkét európai központjával jó kapcsolatot tartott fenn. A Kárpát-medence feletti szellemi hegemóniát a nyugati, latin keresztény egyház szerezte meg. 1000 táján a Dunántúlon két püspökség, a győri és a veszprémi létezett, ezekhez 1001-ben csatlakozott az esztergomi (később érsekség). Gyula törzsi államának felszámolása (1003), majd Keán legyőzése után az erdélyi püspökség területe nőtt meg, ezt követően 1009 után a pécsi és a kalocsai egyházmegye, majd az egri alakult meg, továbbá valószínűleg Bihar is ekkortájt válhatott püspöki székhellyé. 1030 körül Ajtony leverését követően létesült a Maros menti területeket felölelő Csanádi egyházmegye, amelynek püspöki székét Gellért kapta meg. 1018 után István megnyitotta a jeruzsálemi zarándokút magyarországi szakaszát a Szentföldre igyekvők előtt. így kereskedők, diplomaták, a korabeli kultúra emberei is áthaladtak országunkon, ekkor lett Székesfehérvár királyi központ, hiszen a zarándokút vonalába esett. 1020 körül került Magyarországra — a Szentföld felé haladva — Gellért, velencei származású bencés apát, aki István kérésére elvállalta fiának, Imre hercegnek nevelését. Bakonybéli remetesége, buzgó hite, szervezőképessége és jelentős egyházirodalmi tevékenysége méltóvá tette arra, hogy 1030-ban a marosvári (Csanádi) egyházmegye püspökévé nevezzék ki. Térítőmunkája mellett a Boldogságos Szűz monostorát, kolostort, székesegyházat Szent György tiszteletére és papnevelő iskolát alapított, amelyekhez István király és Gizella királyné támogatását is megkapta. A Csanádi püspökség határa északon Hódmezővásárhelyről kiindulva a Fehér Köröst elérve Borosjenőig terjedt, keleten Orsováig, délen a Duna, nyugaton a Tisza Hódmezővásárhelyig alkotta határait. A hatalmas területű püspökség hét főesperesség- ből szerveződött (központi, aradi, krassói, kévéi, temesi, maroselvi és a később szervezett torontáli). Az egyes főesperességek területén az állam- és egyházszervezés összekapcsolódásából eredően megyék születtek. A Csanádi püspökség szervezetének létrehozása során székeskáptalant állított fel, főespereseket nevezett ki, megkezdte a plébániák, a katolikus egyház legkisebb területi egységeinek kialakítását. Területén később bencés, ciszterci, ferences, domonkos, pálos szerzetesek, majd a johannita lovagrend is megtelepedett. 27
