Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
VII. A rendszerváltások kora Makón (1945-1991)
zott a Pfeiffer Zoltán által vezetett Függetlenségi Párt győzelme, amit jórészt kommunistaellenes propagandájával ért el. A választások után megkezdődött a jobboldali pártok felszámolása. A központi elvárásoknak megfelelő alaphangot a baloldali Makói Népújság is megadta idézett cikkében. Először a Függetlenségi Pártra került sor. Vezetője, Pfeiffer már novemberben emigrációba kényszerült, pártját a belügyminiszter novemberben feloszlatta, és 49 képviselőjének mandátumát megsemmisítették. Azután a Demokrata Néppárt került válaszút elé. Vidéki szervezetei passzivitásba szorultak, az „adminisztratív intézkedések” során nagyrészt befejezték működésüket. Több képviselője hamis vádak alapján távozni kényszerült a parlamentből. Makón a kisgazdapárti Szőnyi Imrét mondatták le országgyűlési helyéről. Az egypártrendszer megteremtésének tervét Rákosi Mátyás először 1948 márciusában vetette fel, kijelentve, hogy az ellenzéki pártok politikai életből való kiszorítása mellett törekedni kell a koalíció átalakítására. A polgári ellenzék szétzúzásával egy időben az MKP vezetői elhatározták, hogy változtatásokat hajtanak végre a szociáldemokrata pártban. A jobboldali vezetők leváltása és eltávolítása után az új vezetőség tízezreket zárt ki a pártból, ezzel egy időben létrehozták a két párt egyesítését előkészítő politikai bizottságot. Június 12-én az MKP és az SZDP egyesülési kongresszusa kimondta a két párt egyesülését Magyar Dolgozók Pártja néven. 1949. február 1-én megalakult a Magyar Függetlenségi Népfront. Elnöke Rákosi Mátyás, alelnökei a volt kisgazdapárti és nemzeti paraszt párti társutasok, Dobi István és Erdei Ferenc lettek. Ennek a szervezetnek elsődlegesen azt a feladatot szánták, hogy előkészítse és lebonyolítsa az augusztusi országgyűlési választásokat, amire május 15-én került sor. Makón a 24433 fő szavazásra jogosultból leszavaztak 22166-an. Közülük a népfrontra 19574-en, ellene pedig 1367-en voksoltak. Az érvénytelen szavazatok száma 1225-re rúgott. Az országos eredményektől megint eltért Makó, hiszen, némi politikai állásfoglalást jelentett a távolmaradás és az érvénytelen szavazás, ami az átlagos 5,4%-kal szemben 10, illetve 4,4%-kal szemben 11,4%-ot ért el. Kérdések, feladatok: Mi miatt nevezték az 1947-es választásokat kékcédulás választásnak? Miért mondják róluk, hogy a rendszerváltás előtti utolsó demokratikus választások voltak? A forrás mi mindent tett szóvá a választásokkal kapcsolatban? Mit hangsúlyoz nagyon határozottan? Készíts táblázatot, amelyben összehasonlítod az egyes pártoknak az országgyűlési választásokon elért országos és makói eredményeit! (Vizsgáld az eseményt az 1945-ös és 1947-es választásokon is!) Mit tapasztalsz? Mi lehetett az oka a jelenségnek? Hogyan nevezzük a polgári, a KMP-ellenes pártok felszámolásának folyamatát? A baloldali Makói Népújság a felszámolás milyen sorrendjéről és a megsemmisítés milyen eszközeiről szól? Mi jellemezte a fenti tényeken túl az MKP politikáját a koalíciós időszak után a diktatúra kiépítésének idején? 277
