Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
VI. Gyengélkedő gazdaság – emelkedő szellemi élet (1919-1945)
lalkozni kezdett a magyar kérdéssel. 1927 júniusában a Daily Mail című brit lap cikke térképpel illusztrálta, miért kellene a trianoni békediktátumot felülvizsgálni. A szerző és egyben a lap tulajdonosa lord Rothermere azzal érvelt benne, hogy Nagy-Britannia a béke megszilárdításában érdekelt, és a trianoni békeszerződés igazságtalanságai miatt ez ebben a térségben és Európában nem lehetséges. Felajánlotta a segítségét is a magyaroknak sérelmeik orvoslására. A magyar társadalom egésze, az országgyűlés és a miniszterelnök is köszönetét fejezte ki a lordnak, öt héttel később pedig megalakult a Magyar Revíziós Liga, amelyben a magyar értelmiségiek megkezdték a szervezkedést a revízió megvalósítása érdekében. A „Rothermere-kampány”, amelynek egyik eseményéről, a díszdoktorrá avatásról és a hozzá kapcsolódó nagygyűlés megszervezéséről szól a fenti forrás, csupán káprázatnak bizonyult a magyar revíziós törekvések lázában, hiszen őt Angliában a kormánykörök nem tekintették komoly tényezőnek, egy újgazdag sajtómágnás komolytalan véleményének tartották javaslatait. A kampány néhány hónap alatt kifulladt, és a lord fiát küldte Magyarországra, akit nagy pompával fogadtak mindenütt, még királlyá választása is felmerült, ami nevetség tárgyává tette a magyarokat Nagy-Britanniában, a magyar társadalom pedig leckét kapott abból, hogy jobban teszi, ha a nemzetközi érdekviszonyok valóságának talaján marad, és nem kerget ábrándokat. Az 1920-as évek átlagembere igen nehéz körülmények között élt. A megváltoztatott államhatárok családokat szakítottak el egymástól, az új országok politikai vezetése pedig reményt sem adott a hagyományos kapcsolatok, a nemzeti szokások, a régi népi örökség és kultúra együttes ápolására. Az újonnan kialakított szomszédos országok nemzeti kisebbségeit a beolvasztás veszélye fenyegette. A Duna-medence államai elszigetelődtek egymástól, illetve a nagyhatalmi politika szembefordította őket egymással. A Tisza-Maros szögét 1921-ig a szerbek tartották megszállva. A trianoni diktátum után Csanád megyéhez csatolták ezt a térséget (Csanád-Arad-Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék néven 1945-ig így maradt ez a terület). Az addig eleven gazdasági kapcsolatokat az új határok elmetszették, ezek megszűnése nélkülözések megállíthatatlan folyamatát indította el. A főképp mezőgazdaságából élő viruló mezővárosok, mint Makó és Hódmezővásárhely, fejlődése megtorpant, a Horthy- korszakban a magyar városok középmezőnyébe csúsztak vissza. A gazdasági világválság előtt közvetlenül még megépült Makón a megyeháza szárnyépülete, a csendőr- és rendőrlaktanya, valamint a régi hagymaház épülete a Posta utcában. A pangás idején azonban leálltak az építkezések és a mezőgazdasági termények értékesítése is. Máig hat városunk fejlődési lehetőségeire, hogy az ország perifériájára került. Találó a következményeket illetően Babits Mihály önéletírásának alábbi néhány sora: „Azon a napon derékba törve, kétfelé oszlik az életem, mint különben talán mindenkié... A biztonságérzés, a nyugalom eltűnt a világból... eltűnt anyám jókedve... Eltűnt Erdély... Minden megváltozott... Nemzetek elsüllyedtek és felbukkantak, városaink nevet és nyelvet cseréltek... Mintha a világ egyszerre a másik felére fordult volna.” (Keresztül-kasul életemen, 1939.) 245
