Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
V. Fénykor árnyékokkal (1849–1918)
1880. szeptember 26. „...A tervezett másodrendű vasútvonal ...aradi állomásától kiindulva ...Makóig vezettetnék...” „A tervezett másodrendű vasútvonal az arad-körösvölgyi vasút aradi állomásától kiindulva Arad, Gáj, Pécska, Battonya, Mezőhegyes, Palota, Nagylak, Csanád, Apátfalva mellett elvonulva Makóig vezettetnék Csanád megyén keresztül, innen a Maroson áthaladva Kiszombor, Ferencszállás, Deszk Torontál megyei községeket érintve Szőregnél csatlakoznék a szabad osztrák államvasúttal (...) Az építési költségek beszerzése idegen pénzintézetek és vállalkozók mellőzésével egyedül csak önsegély útján, tehát a vasútvi- dék törvényhatóságainak, községeinek, nagy- és kisbirtokosainak egyenes hozzájárulása által lesz eszközölhető. A vasútvonal részvényeire a következő jegyzések történtek. Csanádmegye törvényhatósága részvénykötése 50 000 frt, ezen felül a vállalat segélyezésére 10 évente 20 000 frt., Nagylak mezőváros 100 000, Palota község 30 000, Battonya mezőváros 50 000, Mfagyar] Pécska m. város 50 000, Ópécska mezőváros 80 000, Purgly testvérek 20 000, Makó város közönsége 250 000, Arad város, a Neuman testvérek megfelelő hozzájárulást ígértek.” FORRÁS: Maros c. makói lap, 1880. szeptember 26. 50. Az Arad-Csanádi Egyesült Vasút építése. Az 1873-as válságból kilábaló magyar gazdaság a vállalkozást segítő törvények miatt ugrásszerű fejlődésnek indult. Az állam a külföldi és hazai magántőkét kamatbiztosítással ösztönözte új vasútvonalak építésére. A vasútépítés biztos üzlet lett, és minden vidék a vasutak megteremtésétől várta jövendő fejlődését. A 19. század utolsó harmadára Magyarországon a leggyorsabb ütemben fejlődő hitelágazat mellett a szállítás alapvető átalakulása vált a modernizáció húzóerejévé. Tisza Kálmán közlekedés- ügyi miniszterének, Baross Gábornak (1848-1892), a dualizmus kora kiemelkedő gazdaságpolitikusának, nevéhez fűződik a vasútvonalak nagy részének államosítása, a vasúti zónadíjak kialakítása. Minisztersége idején az 1890-es évek elejére a Magyar Államvasutak az ország legnagyobb vállalatává fejlődött. A kormány egyre több vasútvonalat vásárolt meg, s maga is épített újakat. A vasút forradalmasította a közlekedést, távoli vidékeket hozott közelebb egymáshoz, megszűnt a kereskedelemnek és a személyszállításnak az időjárástól és az útviszonyoktól való függősége. A vasút a településhálózatot is alakította. Már korábban, 1854-1857 között megépült a Budapest-Szeged-Temesvár vasútvonal, 1858-ban Szegednél a Tiszán felépült az ország első fontos kettős nyomtávú vasúti hídja. Ugyanebben az évben nyitották meg a Szolnok-Arad vasútvonalat. Az 211
