Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
V. Fénykor árnyékokkal (1849–1918)
te készül lenni; nehogy Vajda András a sötétség segélyével megszökhessék, a házat lámpásokkal körül rakatta, és egyik lándzsását nagyobb erő küldése és katonaság kirendeltetése iránt alulírott főszolgabíróhoz beküldte, aki a szükséges katonaság azonnali kirendeltetése végett intézkedvén, maga és Kossuth Béla esküdtet, valamint négy megyei hajdút maga mellé véve a tetthelyre kisiettek. Midőn azonban oda értek, Vajda Andrást halva találták, ugyanis a szobákban volt nagy szalma és paprika füstöt nevezett rabló már el nem tűrhetvén kényszerítve volt a konyhába visszahúzódni, és ekkor a lövöldözés megszűnt. Kis idő múlva a konyhában egy tompa lövés hallatszott és utána hörgés, mely körülményből a konyhaajtó mellett állott csendlegények arra következtettek, hogy Vajda András agyonlőtte magát, amit a csendbiztosnak jelentvén, az az ajtót betörni rendelte, amit azonnal foganatosítván Vajda András mellbe lőve a konyhában vérében fekve találtatott... Mindez megtörténvén a hulla a megyeházához vitetett. Másnap, azaz folyó hó 7-én a hulla ugyanazonosságának konstatálása után törvényesen fel- boncoltatott, mely alkalommal kiderült, hogy annak bal keze a közép ujja tövénél egy golyó által keresztül fúratott, mely golyó a kezében tartott dupla fegyverének töltővesszejét eltörve, annak bal csövét szintén keresztül fúrta, mely körülmény Vajda Andrást a további önvédelemre képtelenné és a legjobb fegyverét haszonvehetetlenné téve, öngyilkosságának legfőbb indokául tekinthető... Kelt Makón, március 9-én. 1869. Hoffbauer Sándor főszolgabíró.” Forrás: MOL K. 151. 238/1869. Magyar. Hoffbauer Sándor főszolgabíró jelentése Vajda András betyár haláláról. A világosi fegyverletétel után addig soha nem tapasztalt méreteket öltő betyárvilágot lényegében ugyanazok a társadalmi és gazdasági okok táplálták, amelyek már a szabadságharc előtt is fennállottak. A hazai mezőgazdaságban a tőkés termelés felé mutató átmeneti rendszer vált uralkodóvá, amely a jobbágyfelszabadítás előtti idők számos feudális vonását megőrizte. A jobbágyság eltörlése számottevő változást nem hozott ezen a vidéken a parasztság anyagi helyzetében, mivel a helységek jó része már a szabadságharc előtt megváltotta magát, csak a váltság teljes kifizetése volt még hátra. Az osztrák uralom terrorjának egyik legközvetlenebb és legsúlyosabb megnyilvánulása, egyúttal a betyárvilág Világos utáni nagy arányainak egyik alapvető oka a volt honvédek és nemzetőrök üldözése, majd kényszerbesorozása a császári hadseregbe. A honvédek egy része inkább a bujdosást, a betyáréletet választotta, mint a nyolc éves jórészt idegen földön töltendő katonáskodást. Azt azonban le kell szögezni, hogy a betyár bűntettek köztörvényes bűnök voltak, még akkor is, ha a nép egyfajta társadalmi igazságtételt látott bennük, és bújtatással, élelemmel segítette a betyárokat. A közrend helyreállításának természetesen voltak politikai felhangjai. Betyárüldözés közben kerestek Kossuth-bankókat, forradalmi iratokat. Az osztrákok, uralmuk megszilárdítása érdekében katonai, majd polgári statáriumot hirdettek, rendkívül szigorú adminiszt204
