Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
I. Táj és ember
2. 10. század közepe „...a harmadik folyó a Maros...” „...ahol Turkia egész szállásterülete van, azt mostanában az ott folyó folyók nevéről nevezik el. A folyók ezek: első folyó a Temes, második folyó a Tutisz, a harmadik folyó a Maros, a negyedik folyó a Körös, és ismét egy másik folyó a Tisza. A türkök közelében vannak a keleti oldalon a bolgárok, ahol őket az Isztrosz folyó választja el, amelyet Dunának is neveznek, észak felé a besenyők, nyugatabbra a frankok, dél felé pedig a horvátok.” Forrás: Konsztantinosz Porphürogennétosz: De administrando imperio. (A birodalom kormányzása, részlet). X. század közepe. In: A honfoglalás korának írott forrásai. Szerk. Kristó Gyula. Szeged, 1995. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár, 7.) 130. Moravcsik Gyula fordítása. Turkia leírása. Turkia a görög szerző által használt elnevezés a magyarok lakta szállásterületre. A forrásban említett folyók az Alföld délkeleti részét határolják. A Tútisz feltehetően a Temes mellékfolyója, a Bega lehetett. Városunk a Maros jobb partján, két földrajzi tájegység találkozásánál alakult ki: a nyugat felé eső rétség, a Tisza völgyéhez simuló mocsaras síkság, valamint a keletre gyengén emelkedő löszhátság, a mezőség találkozásánál. A hely átlagos tengerszint feletti magassága 82 méter. A város magja főleg a Maros és az Ős-Maros folyók által lehordott pleisztocén kori területen fekszik jelentős domborzati különbségekkel. A szabályozás előtti Maros bonyolult, szerteágazó erekkel, morotvákkal, mocsarakkal körülvett igen kanyargós vízrendszer volt, amely alföldi szakaszán zátonyos és szigetképződésre hajlamos mederrel rendelkezett. Árvizei a síkságon minden irányban szétterülve találtak utat a Tisza-Maros szögben. A folyó gyors folyású, igen kacskaringós, nagy energiával alakította medrét, mivel esése az alföldi folyókánál nagyobb. Vízgyűjtő területe hatalmas, mintegy 30000 km2-ről összegyűjtött vize magas, és heves áradásokat okoz. Vízhozama igen változékony, a folyó nagy mennyiségű hordalékot visz magával, mederformálása ezért kiszámíthatatlan, zátonyai, örvényei és gyors folyása miatt veszélyes. Csak magas, legfeljebb közepes vízállás esetén hajózható. A koraközépkori időktől ezen a folyón szállították az erdélyi sót. Vízállása az erdélyi csapadékviszonyoktól függő ma is. A tavaszi áradás és az ún. nyári zöldár egyaránt veszélyes. Legnagyobb árvizei 1737-ben, 1751- ben, 1821-ben, 1932-ben és 1970-ben voltak. Makót többször elöntötte a folyó, legutóbb pedig ki kellett telepíteni lakosságát. Emellett a Kárpát-medence egyik legalacsonyabban fekvő része ez a terület, tehát a belvíz is gyakran veszélyezteti. Gazdag felszín alatti rétegvizekben, amelyeknek nátriumklorid tartalma jelentős. 14
