Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
IV. A város felvirágzása a 18–19. században
dum obligáljuk. Ennek azért nagyobb erősítésére, és bizonyítására adjuk ezen mindkét részről subscribált, és usualis petsétünk alatt expediáit contractualis levelünket négy egyenlő exemplárban azon tekintetből, hogy ennek egyike a nagyméltóságú Helytartó Magyar Tanács által felséges urunknak, és fejedelmünknek kegyelmes tekintete eleibe terjesztessen; másikra a tekintetes nemes Csanád vármegye levelestárában conserváltassék; harmadik a méltóságos földes uraság mellett meg maradjon, negyediké pedig Makó püspöki mezőváros communitásának kiadattasson. Költ Makón... 18-a aug. 1819-dik esztendő.” Forrás: CSML ML Püspöki uradalom iratai. Úrbéri per iratai 1819. Úrbéri szerződéstervezet. Makó jogi helyzete lényegesen megváltozott, amikor III. Károly 1719-ben a várost és környékét gróf Nádasdy Lászó Csanádi püspöknek adományozta, igaz annak csak élete tartamára. A makóiak egyezségre léptek a püspökkel, aki lemondott az úrbéri szolgálatokról, a tizedről, és átengedte nekik a királyi kisebb haszonvételeket évi 1200 forint készpénzért és bizonyos természeti javak ellenében. A következő püspök, báró Falkenstein Béla, már évi 1800 forint készpénzért és 400 forint értékű természeti javakért mondott le földesúri jogairól. Kedvezőtlen helyzet állt elő, amikor 1741-ben Stanislavich Miklós foglalta el a Csanádi püspöki széket. Ő már elődeivel szemben nem személyi, hanem örökadományként, azaz a mindenkori Csanádi püspöknek szólóan, kapta meg Makót és környékét Mária Terézia királynőtől. így a makóiak a kedvező kamarai fennhatóság alól kikerülve püspöki jobbágyokká lettek. Természetesen ez ellen a városi tanács tiltakozott, eredménytelenül. Ellenben sikerült az új földesúrral megegyezniük, de már 5000 forint készpénz és 500 forint értékű javak megfizetésével. Gróf Engl Antal püspöksége idején majdnem hasonló kedvező úrbéri megállapodást kötött a makói elöljáróság. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés meghatározta az úrbéres telek (sessió) nagyságát, ami Makón 36 hold szántóból, 20 hold kaszás rétből és 1 hold, azaz egy jugerum (jugerum= 1100 négyszögöl) belső telekből állt, de a legelőről úgy rendelkezett, hogy elegendő adassék a jobbágyok rendelkezésére. Talán ez a rendelkezés váltotta ki a legerősebb indulatokat. Az úrbéri per Christovich Imre püspöksége idején indult, hol parázsló izzással, hol lángolással, és közel egy évszázadig húzódott. A nagy pernek elsődleges tétje a legelő birtoklása, illetve annak használata, valamint a job- bágy-földesúr viszonyt rendező szerződés tartalma és megkötése volt. Christovich püspök 1778-ban fel kívánta használni az urbárium által biztosított roboterőt, valamint a lakosok használatában lévő legelő egy részét akarta kihasítani majorsági birtok céljából. A város Mária Teréziához fordult oltalomért, nem hiába. A királynő rendeletére a vármegye közbejöttével a püspök követelésénél sokkal kedvezőbb, de a régi szerződésnél súlyosabb megegyezés jött létre. Az úrbéri terhek megváltásáért kilencezer forintot kellett fizetni a makóiaknak, valamint egy egész telek után egynapi fuvart, a házas és házatlan zsellérek pedig egynapi robotot tartoztak évente teljesíteni. Ezekkel szemben a város szedte a tizedet és a regale benefíciumok 140
