Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
IV. A város felvirágzása a 18–19. században
4. Semmiféle subsidionális, insurrectional, vagy akármi néven nevezendő fizetés, mely az pusztát érné az árendás summából le ne húzattasson. 5. Az árendának ideje eltelvén, ez contractustól recedáló fél tartozik a másiknak egy esztendővel annak előtte lemondani. Ezen árendationalis contractusnak kezdete lészen anno 1816. 1. January. Más részről: Hogy feljebb írt conditiokat Makó mező városa jóvá hagyván, azoknak teljesítésére minden punctumaiban magát kötelezi, alább irt deputatussai által megesméri. Ezen contractusnak nagyobb bizonyságára, és meg erősítésére adtuk ki ezen árendationális levelünket, szokott pecsétünkkel, és subscriptiónkkal meg erősítvén, két részről, két egyet szóló párban. Költ Nagy Kátán 1-a May 1815-ik esztendőben. Gróf Keglevich Ádám Schirmer Vilhelm gróf Keglevich famíliájának ágense. Makó város biztosai: Nacsa Lőrinc, város bírája, Nagy Mihály esküdt, Turfirt Mihály P. Makó város hites nótáriusa.” FORRÁS: CSML ML Makó városát régi időktől érdeklő fontosabb iratok. 376. Magyar. A királyhegyesi puszta haszonbérleti szerződése. A török háborúkban elpusztult Királyhegyes csak később települt újjá. A marosi határőrvidék szervezésekor, mint puszta a szerbeké lett. A határőrség feloszlatása után az aradi vagy marosi kincstári uradalomhoz csatolták. A pusztát a kamara bérbe adta. 1772. december 14-én királyi adományként báró Harruckern Ferenc kapott belőle mintegy 4500 holdnyi területet. Néhány év múlva ez a birtok a gróf Keglevich család tulajdonába került, majd a 19. század közepén a Blaskovichok szerezték meg. A puszta másik részén a kamara 1844-ben telepes községet alapított. Lakói a közeli Apátfalváról kerültek ki. Ez a település lett Királyhegyes, a magántulajdonba került rész pedig Nagykirályhegyes puszta. Makó város lakóinak száma a 19. század elejére elérte a 11000 főt. A lélekszám növekedésével egyetemben ugrásszerűen megnőtt az állatállomány létszáma. Az állattartó kedvet növelte a napóleoni háborúk hatására jelentkező kereslet. A makóiak kiterjedt pusztákon tartották eladásra szánt állataikat. A több ezer holdnyi legelőterület azonban egyre szűkült. A 18. század végéig a közlegelőt a mezőváros lakossága és a földesúr egyaránt használhatta. 1804-ben az uradalom azonban elkülönítette a saját és a város használatában levő legelőt. Makó város belső és külső legelője 23320 holdra csökkent. Különösen sérelmezték a lakosok, hogy a legelők javát az uradalom magának hasította ki, míg nekik csak a vízjárta, szikes és mocsaras külső legelőrészek maradtak. Elengedhetetlenül szükségessé vált a korábbiaknál nagyobb legelőterületek bérbevétele. 132
