Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)

IV. A város felvirágzása a 18–19. században

1. Hogy minden szolgát avagy szolgálót fogadó gazda, minek utána rendes úton, nem valamely alattomos csábítással, maga házánál cselédjeivel megalkudott, azzal halasztás nélkül a város házánál megjelenni tartozik, s ottan igazán, s minden részrehajlás nélkül, az elöljárók előtt, megalkudott bért kinyilatkoztatván, a megfogadott szolgának avagy szolgálónak tehetségekhez képest, aszerént, amint a kirendelt bér vagyon, igazán beíratni tartozik.

2. Minthogy tapasztaltatott az, hogy a házzal bíró és ház nélkül lévő zsellérek számos gyermekeiket, nem hogy jó jámbor gazdákhoz szolgálatba adnák, és eképpen azokból hasonló jó és munkás tagokat formálhatnának, hanem inkább odahaza tartóztatván, a henyélésre, rest és tunya életre szoktatván, nem egyébre, hanem a tolvajságra és más gonoszságoknak elkövetésére neveltetnek; azért szoros feleletnek terhe alatt parancsolta- tik az elöljáróknak, hogy az ilyetén lakosoknak szolgálatra alkalmatos gyermekeiket feljegyeztetvén, azokat minden szorgalommal arra szorítsák, hogy azon gazdákhoz, akiknek szolgákra és szolgálókra szükségük vagyon, a meghatározott bér mellett szolgálatba álljanak; - Kiadatván ezen határozás járásbeli szolgabírák uraknak, a megyébe leendő kihir- dettetés végett oly kifejezéssel, hogy ha a szolgálatra alkalmatos személyek a szolgálatból magokat elhúznák, azokat a gazdákat a városházánál béjelentvén, a lányok ugyan áristommal, a férfijak pedig más súlyosabb büntetés alá fognak vettetni; sőt ha alkalmatosak lesznek azonnal katonának fognak adattatni: - Hogy ha továbbá a gazdák szolgáikat, vagy szolgálóikat, minden helyes ok nélkül, idő előtt magoktól el vetik egész esztendei béreknek megfizetésére köteleztetnek, s nékiek több cseléd nem fog adattatni, ellenben, ha a szolgák is vagy szolgálók gazdájokat elhagyják a nélkül, hogy annak helyes okát bébizonyíthatnák, azonkívül, hogy keményen megbüntettetnek, egész esztendei béreket el fogják veszteni.

3. Minden gazda tehát megtartván ezen kiszabott rendelést, ha valaki azt általhágván, a nemes, fiscalis actio által, esetről esetre 12 forinttal, úgy nem különben a tehetősebb gazdák is 12 forinttal, a szegényebb sorsú, és a fizetésre elégtelen nemtelenek pedig 24 pálcza ütésekkel elkerülhetetlenül meg fognak büntettetni. Költ a T. N. Csanád vármegyének 1808-ik esztendő mártziusnak 29-én. P. Makó városában folytába tartatott közgyűléséből.”

Forrás: CSMLML V. A. 101. c. Körrendeletekjegyzőkönyve. 1808. Magyar.

A munkabérek és kötelmek meghatározása.

A hatósági árszabás, vagy latin szóval a limitáció már a 15. században megjelent hazánkban. Arrögzítő rendelkezéseket elsősorban az országgyűlés hozott, abban az időben, ideiglenes jelleggel, kizárólag háborús élelmezés biztosítására és csak egy-egy

123