Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
IV. A város felvirágzása a 18–19. században
30. 1808. március 29. „...A tavaszi munkásoknak napi bére pedig tartással 45 krajcár...” „A béresek, kocsisok szolgálók bére, nemkülönben a tavaszi munkások napi bére meghatározásának ideje, ugyan az következendő képen állapíttatott meg, úgymint: Kész pénzbéli egész esztendei fizetés Első öreg faragó, vagyis gazda személyét viselő béresnek 2- ik béresnek 3- nak aki kaszálni tud 4- ik vagyis gyermek béresnek Főzést, kenyér sütést, mosást, és tehénfejést tudó fehér személynek Első konyhaszolgálónak 2-iknak Száraz dajka leánynak Libériás négy lovú kocsisnak „ két lovú Közönséges kocsisnak A tavaszi munkásoknak napi bére pedig tartással Tartás nélkül határoztatik meg 150 forint 120 forint 100 forint 50 forint 50 forint 40 forint 30 forint 20 forint 120 forint 80 forint 70 forint 1 forint 45 krajcár A béresek által kívánni szokott ruházatoknak, naturáléknak és marháknak ára, mennyiben vétettetnek, és ruháztattatnak ki a fent kitett készpénzbeli fizetésből u. m. Az öreg, és második béresnek 1 suba 25 forint 1 kankó 6 forint 1 pár bőr kaptza 2 forint 2 pár fehér ruha 8 forint 1 kalap 2 forint 1 nadrág 5 forint b. A harmadik béresnek 1 suba 20 forint 121
