Berta Tibor: A szegedi községi tanyai iskolák adattára - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 31. (Szeged, 2002)
Tanítói életrajzok
az 1923/24. tanévben a tanfelügyelőség nem volt megelégedve.391 Az iskolaszék felkérte, hogy 1925 nyarán „az általa feltalált számtani módszerének minél nagyobb körben leendő terjesztése céljából az érdeklődő tanítók részére 2-3 hetes ingyenes tanfolyamot tartson.”392 Bemutató előadást tartott Budapesten számtani módszeréről a „Mária Dorothea Egyesület” tanítónői szakosztálya által rendezett gyűlésen.393 1926 szeptemberétől három hónap szabadságot kapott „Vezérkönyv és tananyag beosztás” című munkájának a tanítótestületeknek leendő bemutatására.”394 „Számtantanítási módszere” nem került bevezetésre annak ellenére, hogy az Országos Közoktatási Tanács is foglalkozott Gáspár módszerével.395 Felesége Pataky Erzsébet (Jászapáti /Jász-Nagyéletbe való átvitelében támogatni kegyeskednék. Ez esetben fegyelmi felelőség mellett előre is biztosítom a jobb és kiválóbb eredményt, — de bármikor átengedem bárkinek helyemet, midőn arról győződnék meg, hogy megtaláltam én, vagy a hatóság azon alkalmas férfit, aki az eszme tovább fejlesztéséhez szükséges erényekkel bír. Az utókor a hála és elismerés fényével vonja be azok fejét, akik hinni mertek egy ma fanatikusnak látszó egyszerű tanítónak és így elősegítették azon törekvését, hogy a tanulóknak a tanulás munkáját megkönnyítse, a tanító fáradozása pedig eredményes legyen. Kérésem a tekintetes Iskolaszék pártfogásába ajánlva vagyok: Szeged, 1923. nov. 14-én Gáspár Dezső tanító. Szlsz/c. (Nyáry Ferenc) 39° 1923 decemberében helyezte át az iskolaszék a Csongrádi sgt.-i iskolába. Szlsz/a. 1924. jan. 14. 5/1924.; Címtár, 1930. 23. p. 391 „Kiss Gyula Rókus -Csongrádi sgt.-i iskolai igazgató-tanító beterjeszti a tanítótestületnek dr. Nagy Sándor kir. tanfelügyelő elnöklete alatt 1924. évi június hó 13. napján tartott ülésről felvett jegyzőkönyvet. Ezzel kapcsolatban elnök bemutatja a kir. tanfelügyelőségnek az iskola igazgató-tanítójához intézett 1179/1924. számú iratának másolatát, amelyben a kir. tanfelügyelőség az igazgató-tanítót Gáspár Dezső ellenőrzésére hívja fel oly irányban, hogy a következő tanévben jobb tanítási eredményt érjen el, mert Szeged belterületén minden egyes tanítónak legalább is általános jó taneredményt kell felmutatnia.” Szlsz/a. 1924. okt. 13. 434/1924.; Fegyelmi eljárást indítottak ellene. Szlsz/a. 1924. dec. 19. 476/1924. 392 Szlsz/a. 1925. jún. 3. 311/1925. 393 Szlsz/a. 1925. nov. 4. 466/1925.; Vélemény a „Gáspár-féle számtani tanítási módszerről: „Kerner Lajos iskolaszéki tag iskolalátogatásai alkalmával azt tapasztalta, hogy az erre hivatottak általános kedvező véleménye szerint jónak talált Gáspár-féle számtanítási módszert minden iskolában és pedig a legtöbb iskolában azon oknál fogva nem használják, mert e módszer alkalmazásához szükséges taneszközök hiányoznak. Minélfogva indítványozza, hogy az iskolaszék a város tanácsát keresse meg oly irányban, hogy a Gáspár- féle számtani tanítási módszerhez szükséges taneszközök egy-egy példányát minden iskola részére megrendelni szíveskedjék.” Szlsz/a. 1926. febr. 20. 105/1926.; „A városi tanács a Gáspár-féle számtanításhoz kért 15 darab számtanítási eszköz beszerzését költségvetési fedezet hiányában teljesíthetőnek nem találta.” Szlsz/a. 1926. jún. 1. 214/1926. 394 Szlsz/a. 1926. nov. 5. 456/1926. 395 Szlsz/a. 1937. jún. 24. 201/1937.; A Gáspár-féle módszerrel értő módon foglalkozik Csákány Béla professzor úr Móra matematikusai című írásában: „Ám akárhogy is méltatjuk — Móra Ferenc nyomdokain — Gáspár Dezső gondolatát, a tény mégiscsak tény marad: a Gáspár-féle számtantanítási módszer nem terjedt el, előnyeit nem sokan élvezhették... Ebben nemcsak a kényelemszeretetnek, az új dolgoktól való félelemnek lehetett szerepe, hanem a szakmai féltékenységnek is. Előfordult, hogy a Gáspár-módszert alkalmazó tanító nebulóit kizárták az iskolák közti számtanversenyből — „az esélyegyenlőség érdekében”. Az is igaz, hogy Gáspár Dezső nem volt pedagógiai szakíró, „csupán” alkotó gyakorlati pedagógus; a neveléstudomány elméleti szakembereit nem tudta megnyerni ügyének. Igazságának tudatában olykor türelmetlenül próbált utat törni elképzelései számára. „A napilapok útján fel fogom világosítani a magyar népet” — írta egy helyen. Másutt arra kérte tanító társait, ne várják meg, az egyetemek tekintélyét fölhasználva vezetteti be tanítási módszerét. Ezzel aligha nyerte meg kollegáinak tetszését. Amikor az Álföldi Népmívelés 1928- ban lezárta a hasábjain régóta tartó polémiát a Gáspár-módszerről, a szerkesztő méltatta a „kiváló tanügyi férfiú [...] vasakaratát, [...ja számtantanítás terén elért fényes eredményeit”, de ugyancsak említést tett „fanatizmusáról, amely a feltalálókat jellemzi”. Mi tagadás, Gáspár Dezső mai szóval nehéz ember volt, írásai alapján tiszteletre, de nem szeretetre méltó. A húszas évek szegénysége sem kedvezett a Gáspár-módszer- nek. Az összerakható számokat a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium engedélyezte tanszerként és taneszközként. Gáspár Dezső saját maga árusította az összerakható számok készletét (kívánság szerint rézvagy facsapokkal!), ám a beszerzését sok iskola nem engedhette meg magának. A tanári készlet ára rézcsapos kivitelben több mint 60 kemény pengő volt, s a kis Buborék Szilveszterek szülei számára bizonyára még az a 2 pengő 40 fillér is hatalmas összeget jelentett, amelybe a gyerekek számkészlete került. Ráadásul, bármilyen nagyszerű és a korszerű gyermekpszichológia elveivel összhangban álló ötlet a 6-7 éves gyerekek számokkal való ismerkedését összerakható, színes játékszámokkal segíteni, a gyerekek minden bizonnyal nem egyenlő mértékben szorulnak rá erre. Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha arra gondolunk, hogy a 49
