Berta Tibor: A szegedi községi tanyai iskolák adattára - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 31. (Szeged, 2002)
Tanítói életrajzok
Ferenczi János (Szeged, 1838. ápr. 28.-Szeged, 1896. ápr. 19.) Ferenczi István bátyja volt. Ferencsikként anyakönyvezték. Hogy mikor változtatta meg hivatalosan a nevét nem ismerjük. Atyja Ferencsik Mátyás, vargamester; anyja: Takács Anna. Születési helye: „Szeged-Felső”. Keresztszülők: Szilágyi Balázs és Tamás Franciska.325 A „Nemzeti polgári iskola” három évfolyamát 1849 és 1851 között végezte el Szegeden. Majd tímárként helyezkedett el. A nehéz fizikai munkát azonban nem bírta gyenge testalkata miatt. Magánúton végezte el az „alreál” iskola két osztályát és 1857-ben tette le a vizsgát.326 A szegedi tanítóképző két évfolyamát 1857 és 1859 között végezte el. „Hogy benne a kitűnő tanítót idejekorán felismerték, azt eléggé igazolja az a körülmény is, hogy az intézet akkori igazgatója, dr. Tóth János, őt szemelte ki a tanító-képző másodéves hallgatói közül, hogy 1858-ban az úgynevezett „zöldfás” tanyai iskolát megnyissa327 s az újabb tanítási elveknek megfelelően berendezze. Az új iskolának mindjárt a megnyitásnál 145 mindkét nembeli növendéke volt, kiket hat hétig tanított s ekkor a kinevezett tanítónak az újabb követelményeknek megfelelően berendezve átadta az iskolát, hogy a tanító-képzőben tanulmányait tovább folytathassa és befejezhesse. Szép eredménynyel sikerült is az neki, mert az iskolaév végével a tanító-képesítő vizsgálaton városi iskolák három osztályára lett képesítve s a kántorságra is igen alkalmasnak nyilvánítva.”328 Majd a „szegedi pusztán tanyai tanítóvá választották meg;329 ez idő alatt bő alkalma volt a népéletet, a magyar nép eredeti szokásait, közmondásait tanulmányozni. 1861-ben a városban nyert alkalmazást és ott 325 SzVF Felsővárosi rk. Szül. akv. 1838. ápr. 28. 326 „Szülei szegény iparosok voltak s fiúkból is azt akarván nevelni, szintén mesterségre adták. Az iparos pályán azonban nem sokáig maradt, mert tudásvágya folytonosan könyvek olvasására ösztönözte őt s minél inkább fejlődött szelleme, annál inkább megérlelődött benne az a gondolat, hogy mesterségét abbahagyja s egészen tanulmányainak folytatására szenteli magát. Ez meg is történt s már az 1857-ik évben az alreálisko- la 2-ik osztályának tantárgyaiból a magánvizsgálatot jeles eredménnyel letette.” Értesítő Bv. 1895/96. 4. p. 327 A Homokszőlőki (Zöldfás) iskola 1856. jan. 12-én nyílt meg. Az iskola ideiglenesen a Steinhardt-csa- lád örököseinek tanyájában működött. Itt valószínűleg már az új iskolaépületről van szó. 328 Értesítő Bv. 1895/96. 5. p. 329 Domaszéki iskola: 1859. nov. 1.-1861. ápr. 5. Szlsz/c.; „A tanítói oklevelet megnyerve, 1859. évi november 1-én dr. Tóth János a tanító-képző, a reáliskola s az összes szegedi népiskolák igazgatója, a ki benne akkor már a kiváló képességű tanítót ismerte, a domaszéki tanyai iskolánál alkalmazta, ahol 1861. április hó 5-ig működött. Itt nemcsak kitűnő tanítónak bizonyult, s rövid idő alatt nemcsak tanítványai szeretetét nyerte meg oly mértékben, hogy a tágas tanterem minél hamarabb szűknek bizonyult, hanem mint a tanyai nép valláserkölcsi életének fejlesztője és hű ápolója is kitűnt. Az akkori szokás szerint ő is minden vasárnap délelőtt isteni tiszteletet tartott az iskolában, mely ének, ima és predikáczióból állott. Ezen ájtatos- ságokon mindig zsúfolásig megtelt az iskola tágas terme, sőt a megjelenők egy jó része be sent fért oda. Mindenki óhajtotta hallani gyönyörű egyházi énekeit s szép hit- és erkölcstani oktatásait. Ünnepnapok délutánjain pedig litániát tartott a népnek. Szóval, mindent elkövetett, hogy a tanyai nép erkölcsi éltére minél hathatósabb befolyást gyakorolhasson, s hogy velők az iskolát megkedveltesse. Fáradozásainak sikere nem sokáig késett, mert a nép tiszteletét és szeretetét rövid idő alatt oly mértékben meg tudta nyerni, hogy szavai súlylyal bírtak előtte s örült, ha kívánságát valamiben teljesíthette. Befolyása a népre napról-napra növekedett s ezt ismét egy másik czéljának elérésére használta fel. Megkísérlette egy olvasókör alapítását, ami szintén fényesen sikerült. A felhívásra megjelent 57 tanyai gazdával az első összejövetel alakalmával megalakította az olvasókört s azonnal három lapra előfizettek; ő maga pedig hetenként egyszer felolvasást tartott nekik, melynek tárgyát a hazai történet kiválóbb eseményei, a gazdálkodás és földmívelés, majd népies irányú elbeszélések képezték. E felolvasásaira is mindenkor tömegesen özönlött a nép. ... Midőn a domaszéki iskolától megvált, a tanyai nép százával jelent meg ott, hogy kedvelt tanítójuktól elbúcsúzzanak. Ekkor történt az a ritkán előforduló eset is, hogy egy 12 tagból álló küldöttség jelent meg az igazgatónál, kérelmezvén, hogy tanítójukat adja nekik vissza, s kijelentették, hogy a mennyvei jelenlegi állásán több fizetése volna, hajlandók azt sajátjukból pótolni, s nagy sajnálkozással távoztak, midőn az igazgató tudtukra adta, hogy nem áll módjában kérésüket teljesíteni.” Értesítő Bv. 1895/96. 5-6. p. 43
