Berta Tibor: A szegedi községi tanyai iskolák adattára - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 31. (Szeged, 2002)
Tanítói életrajzok
gye szikszói járása szolgabírájává választják. A kiegyezés idején a Borsod megyei honvédegylet tagja.”1094 Iskolák: Zabosfai ingyenes iskola: 1837?-? Nagyszéksósi ingyenes iskola: ?— 1843. febr. Röszkei iskola: 1843. febr.-1846/47. Patócs János (?, 1796?-?) Életrajzát csak hiányosan ismerjük. 1848-tól tanítóként kereste kenyerét. 18551095 és 1858 novembere között, valamint az 1859/60. tanévben az Átokházi mozgóiskola tanítója volt. Ezt követően tizenegy évig Szabadka (Bács-Bodrog vm.) város alkalmazta tanyai tanítóként. 1871-ben nyugdíjba vonult. 1877-ben Székháton volt tanyai magántanító.1096 1877 áprilisában segélyért fordult a városhoz.1097 Iskolák: Átokházi mozgóiskola: 1855/56-1857/58.; 1859/60. Székháti ingyenes iskola: 1876. nov.-1877. ápr. (-?) Perweiler József (Merczyfalva, 1872. márc. 29.—Ia§i? /Románia/ vagy $ipote? /Románia/ 1917. ápr. 24? vagy 1917. dec. 9?) A Temes vármegyei Merczyfalván (Vingai j.) született. Reáliskolai tanulmányait Szegeden végezte el. Tanítói oklevelét 1893 júniusában Aradon szerezte meg. 1892 szeptembere és 1895 szeptembere között gróf Károlyi István margitfalvi (Szepes vm., Gölnicbányai j.) uradalmában lévő iskolában tanított. Majd két tanéven keresztül, 1897 novemberéig, Temeskenézen (Knéz; Temes vm., Vingai j.) oktatott. A szegedi 1094 Bona, 1988. 458. p. 1095 Értesítvény 1855/56. 22. p. 1096 Az adotndőben a környéken nem volt községi tanyai iskola. Itt csak 1910-ben nyílt meg egy iskola „Kettőshatári Állami Elemi Népiskola” néven. 1097 Patócs János kérvénye: „Alulírt tiszteletteljesen járulok, sz. k. Szeged Város Tekintetes Közgyűléséhez, azon alázatos kérelemmel: hogy tekintettel időhaladt, 81 éves, törődött aggságomra; de tekintve azt is, hogy már hazánk 1848/9. évi függetlenségi harczának kora, tehát közel 30 év óta, működöm a tanítói, tövisekkel terhes pályán; tekintve különösen, hogy sz. k. Szeged Város Átokház nevű, alsótanyai iskolájában, 4 éven és 7 hónapon át, fáradoztam; jelenleg pedig, a Székhát, másképen Ráczszállás nevű, Szeged-Rókushoz tartozó filián, minden fizetés nélkül, 5 teljes hónap óta, tanítok s itt, tovább is tanítani szándékozom; forrón esedezem újólag sz. k. Szeged Város Tekintetes Közgyűléséhez: hogy miután Székháton, némi ételen kívül, semmi díjt sem húzok: méltóztassék sz. k. Szeged Város Tekintetes Közgyűlése, bármi csekély, de mégis állandóbb pénzsegélyben, kegyesen részesíteni. Kelt Szeged-Rókus-Székháton 1877. Ápril 1-én.” A város a kérvényt 1877. április 23-án véleményezés végett megküldte az iskolaszéknek. Az iskolaszék 1877. augusztus 21-i ülésén foglalkozott az üggyel és a következő választ küldte: „Hivatkozva a tek. tanács f. évi ápril hó 23-án 5390. szám alatt kelt becses átiratára, mely mellett Patócs János székháti, magán elemi tanítónak állandó segélyben részesülés iránt való kérvényét véleményes jelentéstétel végett méltóztatott az isko- laszékhöz áttenni, — van szerencsém nevezett kérvényét az alábbi jelentés kíséretében hivatalos tisztelettel visszajutatni. Patócs János magántanítással foglalkozó székháti tanító azon állítása, hogy Szeged-átokházi tanyai iskolánál 4 év és 7 hónapot tanított, való. Az időben Átokházán rendes fizetéssel ellátott tanítói állás nem lévén, nevezett az ottani gazdáktól kialkudott bér-, és Tóth János népisk. felügyelő úrtól nyert csekély összegből tartotta fenn magát mindaddig, míg Szabadka város határában rendes fizetéssel összekötött tanítói állást nem nyert. Ezen állomáson 11 éven át folytatott működése után Szabadka város által 120 frtal nyugdíjaztam«. Múlt évi november óta pedig a gazdáktól fölajánlott élelmezés fejében Székháton tanítgat. Tanítási működésének mibenléte a népisk. Felügyelő úr által megvizsgáltatván, kiderült: hogy folyó évben a libaőrzés beálltáig 18 tanítványa volt; azóta egy sincs. Tanítványai közül 3 kikérdeztetvén, kitűnt, hogy tanításának van némi eredménye. Fennebbi előterjesztések nyomán, tekintve kérelmező agg korát s a tanügy körül mind a múltban, mind újabban teljesített szolgálatát — az iskolaszék méltányosnak találná nevezettet némi csekély — 20-30 forintnyi —, évi, állandó segélyben részesíteni.” 1877 szeptemberében a tanács, egyszeri alkalommal, huszonöt forint segély kiutalását rendelte el. SzVTü 3205/1877. 110
