Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig
Istvánné és Kiss József könyvárusoknál. A kötetek főszövege a Grünn-féle első számú betű cicerós fokozatából készült, az egyes beszédek előtt a beszéd címe és a szöveg kezdete között a beszédtémára vonatkozó bibliai idézetek (latinul és magyar fordításban) az első számú betű garmond kurrenséből valók. A bibliai rész lelőhelyének megjelölése a már az említett, átmeneti jellegű kurzív kurrenséből szedve, a sorban a C. (caput) rövidítés és a szám között az áthúzott ft kb. 10 pontos betűje látható. A szerző eredetileg a városi tanács útján kívánta művét megjelentetni. A tanács 1815. december 19-én elhatározta, hogy árajánlatot kér Grünn Orbántól, aki azt 1816. május 1-jei dátumú iratában eljuttatta a városi tanácshoz.3 Ez volt az első ismert árajánlat a szegedi nyomdászat történetében. Grünn számítása szerint az egész munka kb. 83 nyomtatott ívet tesz ki cicerós betűvel nyomva, egy ív előállítása 27 forint, ennek alapján a 400 példányban történő előállítás 2241 forintba kerülne. A magisztrátus nem tudta vállalni ezt az összeget. A szerző tehát előfizetések gyűjtéséhez kezdett, a megjelent köteteket könyvárusok is forgalmazták. Végülis a gyűjteménynek, amely már 1815 végére nyomdára készen állt, 1818 folyamán az utolsó kötete is megjelenhetett. Az 1820 körüli évektől kezdve a Grünn-nyomda termékein, immár a gazdag, az egyházi élettel kapcsolatos nyomtatványain is, egyre kiterjedtebb mértékben jelennek meg a klasszicista betűk. Míg az 1810-es években többnyire csak kisebb szerephez jutottak a 18. sz.-i eredetű betűkkel szemben a hitélet elmélyítését szolgáló nyomtatványokon, az 1820-as években már uralkodó szerepet kaptak. Noha akadtak kivételek, ez a tendencia általánossá vált a szegedi egyházi munkák nyomdai előállítása során is. Az eddig ismertetett és az ezután bemutatandó Grünn Orbán-féle nyomtatványok igazolják, hogy Szegeden - az Egyetemi Nyomda betűöntödéjével való szoros kapcsolat révén - hamar érvényesült az a fejlődés, amelyet a külföldi szakírók (pl. Albert Kapr, Stanley Morison, Daniel Berkeley Updike), vagy a hazai tipográfia-történészek (pl. Haiman György, Novák László, Szántó Tibor, Szentkúty Pál) a klasszicista betűk és tipográfiai megoldások a kontinens nyugati részén gyorsabb, hazánkban valamivel lassúbb ütemű térnyerése időszakának tekintenek a 19. sz. első két évtizede kapcsán. A klasszicista betűket (is) alkalmazó, 1820-as évekbeli, Szegeden nyomtatott további egyházi munkák közül csak néhánynak a tipográfiai ismertetésére van helyünk. A „hitetlen” és a kálvinista „hívő” vitájáról szól Szikszai Beniámin makói prédikátor 1824-ben megjelent, a Biblia győzödelme c. műve. E vitairat XVIII + 19-298 old. terjedelmű, 112 X 187 mm lapméretű, 18 X 32 cicerós tükörrel bíró, legnagyobb részt az Egyetemi Nyomda 1814. évi mintájának betűivel azonosítható betűkkel nyomtatott.4 A címlapján a „Biblia” szó Text Antiqua (verzális), a „győzödelme” szó Duplex Media Antiqua (verzális), a „mellyet” szó Garmond Antiqua (kurrens), a „készített” és a „makói” szavak Cicero Antiqua Minor (verzális), a szerző neve Cicero Antiqua Major (verzális), a „prédikátor” és a „Szegeden” szavak Cicero Cursiv Minor (verzális) betűből állnak. (15) A címlapon csupán a nyomdát jelölő sor származik a 18. sz. végéről való, átmeneti betűkből (Grünn első számú szövegbetűjének kb. 10 pontos kurrens fokozata). 15. ábra 39 készített prédikátor,
