Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
5. Grünn János nyomdája 1835–1857
Grünn János az 1840-es év első felében tervezte, hogy Iparosok naptára címen is ad ki - a Szegedi Kalendáriumhoz hasonlóan - naptárt, közhasznú ismeretekkel. E kiadványa azonban elsősorban az iparfejlődés előmozdítását szolgáló írásokat közölne, Táncsics Mihály szerkesztésében. A kiadvány végül Új naptár címen jelent volna meg, de a budai Könyvbíráló Hivatal 1843-ban nem engedélyezte a sokszorosítását.15 A szegedi nyomda Grünn Orbán örököseinek tulajdonába kerülése után szerb megrendelők számára is készített nyomtatványokat, egyelőre latin betűkkel. Az Egyetemi Nyomda betűöntödéje 1825-től azonban forgalmazott cirill betűket is, köztük a szerb abc-hez tartozókat. Szegeden 1840-től készültek cirill betűs nyomtatványok: Grünn már az 1830-as évek végén nyomdája szedőanyagának fejlesztése keretében szerb betűket is beszerzett. Ösztönzést adott hozzá, hogy Egerből az 1830-as évek elején Szegedre került Pavel Stamatovics, görögkeleti parochus. Élénk szellemi életet szervezett a szegedi szerb családok és a jelentős számban Szegeden tanuló, délvidéki szerb diákok részvételével. Stamatovics a reformkori magyarországi szerb irodalom egyik jelentős alakja. Szerb méhecske c. művének XII. kötete Szegeden jelent meg. (I—VIII. köt. Budán, a IX-XI. köt. Újvidéken látott napvilágot.) A szabadkai városi könyvtár összeállítása 14 szerb nyelvű szegedi nyomtatványról tud, amelyek között egyházi kiadványok, szerb történeti tárgyú elbeszélés, egy-két, gyakorlati tudnivalókat tartalmazó könyv (pl. kalendárium, selyemhernyó tenyésztésről szóló) található. Az első Szegeden nyomtatott szerb nyelvű könyv Petrovics Nikolaj: Grozni rastanak ili Milivoj i Amerola c. mű II. kötete, 1840-ből. (Az I. kötet még Újvidéken jelent meg.) A Somogyi-könyvtárban is megtalálható Joarmity Jankovics: Razvaline tvrdüny drudenstainy című kötet, amelyet Szegeden, 1842-ben nyomtattak. A 200 oldalas, kartonált, kb. 122 X 230 mm méretű, 19 X 35 cicerós szedéstükörrel bíró könyv fed- és hátlapja is ugyanazon körzettel ellátott. A köteteim 3 sorba tördelt, az első sor („Razvaline”) kontúros, árnyékolt, három dimenziós, talán 16 pontos verzális díszbetűből, a második sor („tvrdüny”) kb. 12 pontos félkövér verzális betűből, míg a harmadik sor („drudenstainy”) kövér, keskeny kb. 24 pontos verzális betűből szedett. A szövegbetű kb. 12 pontos, a sorok között nincs tágítás. A kötet fejezetekre tagolt, a fejezet szó és a sorszám (pl. „Glava V.”) mintegy 16 pontos verzális félkövér betűből való. A kötet végén - ahogyan több más, Szegeden nyomtatott szerb nyelvű könyvben is - olvashatjuk a megrendelők kimutatását, helységek szerint csoportosítva (175-199. old.) Belgrádtól Pancsován, Újvidéken, Zentán át Szegedig közli a megrendelőket, egy-egy helység megrendelői névsorának végén az adott helységben előjegyzett kötetszámot. E munkából Szegeden csak 5, Zomborban azonban 140 kötet iránt mutatkozott előzetes érdeklődés. A felsorolást a szövegbetű kb. 10 pontos fokozatával szedték, a helységneveket kb. 12 pontos félkövér betűből. Valamennyi említett betű az Egyetemi Nyomda betűöntödéjéből származik, mert szerepelnek az 1842. évi betűmintakönyvében. (38) Klasszicista metszésűek, a vékony betűvonalak igen finomak, a vastagok pedig igen erősek, vagyis a klasszicista betűmet85 38. ábra
