Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
5. Grünn János nyomdája 1835–1857
lentős vezetője Még egy szó Szeged lakóihoz c., 20 oldalas füzetben fejtette ki 1847- ben a mezőgazdaság fejlődésével kapcsolatos nézeteit. A Szegedet érintő vasútvonalnak a városra nézve előnyös oldalait boncolgatta Nagy Pál „választópolgár” 1847 júliusi dátumú, de csak 1848-ban megjelent 8 oldalas röpiratában. A város vezetőségét az építendő vasút ügyének előmozdítása érdekében sürgős cselekvésre szólítja fel. E fél íves füzet 125 X 225 mm nagyságú, gerincragasztásos, 20 X 39 ciceró tükörméretű. A címoldalon olvasható a három sorba tördelt, hatásosan elhelyezett cím, három különböző betűcsaládba tartozó verzális betűből szedve. Az első sort („Szózat”) a Länderer és Heckenast-féle Díszirások 25. sz. betűjéből, a második sort („Szeged”) ugyanazon mintában a Vastag római és döltbetűk Text fokozatának verzálisá- ból, míg a harmadik sort („közönségéhez”) Beimel és Kozma 1846. évi mintájának Disz-betük c. csoportja 2. sz. betűjéből szedték. Az impresszumot ugyanazon minta Tizenkét (Cicero) pontos, a füzet főszövegét Tíz (Garmond) fokozatú betűjéből állították össze. A címlapon a cím utolsó sora és az impresszum első sora között kb. 3 és fél ciceró széles, középső részén ciceró magasságú, szélei felé keskenyedő díszt helyeztek el. A Grünn Orbán által elindított kalendáriumkiadás és árusítás évről évre egyik biztos bevételi forrása volt a nyomdának. Grünn János azonban az 1846-ra szóló kalendáriumot a korábbitól eltérően, Szegedi naptár címmel adta ki, „nagyobbított” formában. Ez már a 43. évfolyam. Csak az 1847. évre szólót, tehát a 44. évfolyamot vehettük szemügyre. Nagysága 111 X 182 mm. A fedelén kőnyomatos körzet. (A szegedi kőnyomda felállításáról majd később szólunk). A kőrajzot, amint a keret alatt olvasható, Grünn János készítette. E sok elemet magában foglaló rajz 21 X 33 ciceró nagyságú. Szimmetrikusan elrendezett levél- és virágdíszek négy fontos részt fognak össze: a felső részben körbe foglalt, búzakévét tartó nőalak, az alsó részben díszes keretbe foglalt koronás magyar címer, a címer kerete mellett fiú és leány félalak, a két oldalsó keretben a bal oldalon egy, a vállán kaszát tartó parasztférfi illetőleg a jobb oldalon népviseletbe öltözött parasztasszony alakja látható. Az igen erős keretdísz ellenére a legfontosabb szavak uralkodnak a fedlapon: „Naptár” a Länderer és Heckenast-féle 1843. évi minta Keskeny betűk csoportjának 4. sz., 24 pontos betűje kb. 8 pontos ritkítással szedett verzálisából, az „1847-dik” kifejezés ugyanazon betűminta Vastag római és döltbetűk csoportja 20 pontos fokozatának kurrenséből, a „közönséges évre” és a „Szegeden” sorok ugyanazon típus 12 pontos fokozata kurrenséből szedett. A címlapon vörös és fekete nyomást alkalmaztak, a hagyományoknak megfelelően. Mivel itt csupán 5 lénia igen gondos egymás mellé rajzolásával keletkezett keret látható, a betűk számára több hely áll rendelkezésre, mint a fedlapon. A címlap keretét is litográfiái úton állították elő. Vörös színnel nyomták a „Szegedi naptár” (Beimel és Kozma 1846. évi díszbetűi közül a 2. sz.-ból szedve), a „Kalen- dáriom” szót (Länderer és Heckenast 1843. Keskeny betűk 4. sz.), az „1847-dik” kifejezést (ugyanazon betűminta Vastag római és döltbetűk Text kurrenséből), „közönséges évre” és a „Szegeden” sorokat ugyanazon minta előbbivel azonos betűcsaládjának Cicero kurrensével egyező betűkből szedték. A címlap többi sorát, pl. a „naptár” tartalmát tudató, kb. 8 pontos kurrens betűből szedett blokkot is, fekete színnel nyomták. A címlap előállításához egyszer a kőnyomtató gépbe, a magas nyomású fekete és vörös szín miatt faprésbe még kétszer, tehát összesen háromszor tették a papírt gépbe. 6* 83
